A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Surányi Béla: Szántóföldi növények – terméseredmények Hajdú-Bihar megyében 1920–1990 között

Surányi Béla SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYEK - TERMÉSEREDMÉNYEK HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN (1920-1990) 1 2 Hajdú-Bihar megye közigazgatási határa csak részben követi a tájföldrajzi tagolódást, a kisebb-nagyobb tájegységek, tájcsoportok láncolatát, ahol a mezőgazdaság jószerével hasonló termelési feltételeket talál. A gazdálkodás hatékonysága a természeti adottságok és az ún. antropogén gazdasági tényezők együttes hatásától függ. A nagyobb tájegységek, az egyes kistájak természetföldrajzi és ökológiai viszonyai meghatározzák a termőhelyi adottságokat, s egyúttal az emberi beavatkozás szükséges mértékét. Agroökológiai szempontból egynemű területek a természeti földrajzi kistájak, melyek száma hazánkban közel 200. E változatos termőhelyi kínálat magába foglal mintegy 30 főbb talajtípust, s kb. 100 talajváltozatot. A rokon genezisű vagy ökológiai azonosságot mutató kistájak javarészt a tájtermesztés színterei. Ez a fogalom - bár elhalványult az elmúlt évtizedek során - napjainkban reneszánszát éli. Kreybig Lajos szerint „...a növénytermesztés sikerének alapvető feltétele, hogy minden tevékenységünket a természeti adottságok, tehát a talajviszonyok és az éghajlat, illetőleg szűkebb értelemben véve az időjárás, a növények és a hasznos, talajban élők igényei szerint szervezzük és végezzük." Az ember és a természet közti kapcsolat újragondolása más irányt szab a mezőgazdaságnak is. Felértékelődnek az ökológiai tényezők, melyek a társadalmi hatásokkal, köztük elsősorban a tulajdonviszonyokkal és a piaci lehetőségekkel karöltve, alapvetően befolyásolhatják a gazdálkodás jellegét. TERMÉSZETI, ÖKOLÓGIAI VISZONYOK Az 1929-1933 között lezajló világgazdasági válság ébresztette rá először a magyar mezőgazdaságot arra, hogy számba vegye a gazdálkodás természeti erőforrásait, megkeresse a környezeti 1 Tört. Vil. 1991. 126-27., 132., 135. 2 BULLA 1962/a. 92., 96., 98., 100. BULLA 1962/b. 1-16. Pécsi 1969. 219-249., 250-269., 270-299., 86-88., 97-100., 109-110., 114115., 127-129., 132., 136-137. Egy-egy középtájon (mezorégió) belül számos kistájcsoport (szubrégió) és kistáj (mikrorégió) létezik, ahol a földhasználat adottságai, a termelés feltételei leginkább hasonlóak. Lásd: MAROSI-SOMOGYI, 1990. 268-72., 272-75., 279-83., 283-87., 287-90., 29-94., 294-98., 248-52., 260-64., 264-67. 3 PÉCSI 1982.393. 4 Uo.:394. 5 LÁNG idézi. MARKÓ-BAUKÓ 1994. Gyula-Békéscsaba. 6 Uo.: 11-12. 313