A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Történelem - Pozsonyi József: Adalékok a semsei Semsey család történetéhez
sárosi, majd a sárosifőág az elkülönült birtokok, a rezidenciák és a családi sírboltok alapján további alágakra szakadt, mint a vaspataki, karácsonymezői, (komlós) keresztesi, girálti, demétei és hrabóci alág. A Sáros vármegyei vaspataki alágat, az első ismert őstől - Franktól - számított 13. generációban élt Péter, sárosi alispán legidősebb fiától, a Nagy Ivánnál (NAGY, 1863. pótlékkötet Pest, 1868. 354.) utolsóként feltüntetett Sándortól származó utódokat a IX. genealógiai tábla mutatja. A 19. század elejétől ez az ág így alakult: Semsey Imrének (1801-1872) 31 Péchy Franciskától született fia Sándor (1836-1922) 32 a szintén régi nemesi családból származó, Borsod, majd Nógrád megyében birtokos vattai Battha Amáliát (1846-1910) vette nőül. (NAGY, 1863. pótlékkötet 107-108.) Házasságukból nyolc gyerek született, legfiatalabbként Zsigmond, 1879-ben. 33 Semsey Sándort, egy jegyzőkönyv tanúsága szerint 1885ben Zemplén vármegye közgyűlése alszámvevőnek választotta meg. 34 E pályafutás végére egy másik jegyzőkönyvi bejegyzés tesz pontot, s ad egyúttal tökéletes magyarázatot Sándor fiának, Zsigmondnak a sorsára. Az 1046/23401. számú irat 35 "Semsey Sándor nyugalmazott vármegyei alszámvevő segély iránti kérvénye" a következőket tartalmazza: "A törvényhatósági bizottság méltányolva azon körülményt, hogy Semsey Sándor, volt vármegyei alszámvevőt a m: kir. pénzügyminiszter úr magas életkorára való tekintettel átal nem vévén ő az 1902. évi 111. t: ez: 14.§. alapján kénytelen volt nyugdíjba menni. Mely nyugdíj tekintve, hogy szolgálati ideje csak 18 év, az eddig élvezett fizetésének majdnem felét teszi ki, úgy hogy jövedelmének, elveszítvén még a lakbérjárandóságát is - magas appanázsa folytán, tekintve számos tagból álló családját, csaknem nélkülözéseknek néz elébe, részére a vármegye segély alapból 300. koronát az az háromszáz korona segélyt megszavaz. Utasítván a vármegye alispánját, hogy ezen összeg nevezettnekjelen határozat felsőbb helyen leendő jóváhagyása után a szegény alapból utalja ki. Jelen határozat a 125000. sz. B. M. rendelet 155.§.nak megfelelően a vármegyei hivatalos lap útján meghirdettetik." Ez tehát a magyarázat arra, hogy Semsey Zsigmond, közvetlen dályói Felföldy Olgával kötött házassága után Németországba utazott, ahonnan november 10-én a "Kaiser Wilhelm der Grosse" óceánjáróval áthajózott Amerikába. 36 A hajó november 17-én kötött ki New York Ellis Islandon. Olga ekkor már terhes volt első gyermekével Clara Marie-val, aki 1904 februárjában New York Cityben meg is született. Rövid ideig New Yorkban éltek, de már 1906-ban tovább költöztek Pennsylvaniába, Arcadia városba. Itt született meg a második gyermek Barna Thomas. 1909-ben ismét költözött a család, ekkor New Salembe, ahol további három gyerek született: Robert Joseph 1910-ben, Edward Julius 191 l-ben és Sidney Richard 1915-ben. Semsey Zsigmond banki alkalmazottként dolgozott New Salemben és Uniontownban, és emellett az emigránsoknak jogi segítséget és beilleszkedési tanácsokat adott az új életformára. 1926. március 5-én új állásba helyezkedett el a Nyugat-virginiai Morgantown bankjában, de súlyosan megbetegedett és március 8-án, 46 éves korában műtét közben meghalt. Edward Julius fiának, Charles Richárdnak három fia és hat unokája van. A család tagjai New York, Pennsylvania, Alabama, Georgia és Texas államokban élnek, Scott Francis pedig Hongkongban. Charles építési vállalkozó, felesége Jean genealógiával foglalkozik. Eletükben először 1997. szeptemberében voltak Magyarországon és Szlovákiában őseik után kutatva. Péter sárosi alispán második fiától, Istvántól ered a karácsonymezői alág. István három fiúgyermeke közül Ágoston plébános volt, így az ő ága megszakadt. A legidősebb fiától, Emánueltől származott Gusztáv (1838-1909) (ENCYCLOPAEDIA, 1996. III. kötet 301.), aki a Császári és Királyi Haditengerészeti Akadémia elvégzése után, 1855-ben a haditengerészet szolgálatába lépett s részt vett a bécsi Tudományos Akadémia javaslatára 1857 tavaszán indított Novara 290