A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Történelem - Pozsonyi József: Adalékok a semsei Semsey család történetéhez
szobás polgári lakása volt, és főzeléket evett hús nélkül nap nap után. Aszkéta volt azért, hogy tervét valóra váltsa." Terveit pedig, melyek már az 1860-as évek végén megfogalmazódtak benne, egyértelműen leírja egy, 1895 júliusában barátjához, Eötvös Józsefhez írt levelében: "Az évek hosszú sorában -írja beszélgetéseink alkalmával, mindig újra, meg újra visszatértünk arra a kérdésre: miként lehetne oda hatni, hogy többen foglalkozzanak hazánkban komolyan a tudománnyal, nemcsak gyűjtve, vagy tanítva, hanem teremtő erővel gyarapítva is azt. Ilyenkor élénken tűntek fel előttünk társadalmi viszonyaink hibái, melyek csak elvétve engedik meg, hogy tudományra teremtett fiatalemberek gondtalanul és egész odaadással fordíthassák idejüket tanulmányaikra és kutatásaikra. ...szegénységünk tudományos erők dolgában mindinkább érezhető lesz s amikor tudományosságunk egy-egy régi törzse kidől, alig-alig látunk új hajtást, mely hivatva volna a megüresedett helyet méltóan betölteni. Mozdítsunk hát valamit a dolgon. Te, mint örömmel hallom, a tanárképzés ügyének gondolatát vállaltad magadra,... De valamit én is akarok tenni. Előttem az angol seniorok (az úgynevezett fellowk) eszméje lebeg, szeretném, hogy a mi főiskolánk körében is volnának a tanároknak és a tanulóknak egyaránt olyan társai, akik vizsgálataik befejezése s diplomájuk elnyerése után, nem válnának el oly sietve,... az Alma Mater tudományos légkörétől, hanem tudományukkal szabadon foglalkozva, abban erősödnének mindaddig, amíg egyediségüknek és képzettségüknek valóban megfelelő tudományos szolgálattételre hívatva lesznek. Elhatároztam ezért, hogy a jövő szeptember 1-től kezdve, három olyan fiatal tudósnak, ki főiskolai tanulmányait befejezte s már diplomát nyert, egyenként 2000 forintot fogok adni mindaddig, míg egész odaadással tudományukkal foglalkoznak ..." (ILOSVAY, 1925. 15-16.) Bőkezű adományainak sora az 1870-es évek elejétől egyre szaporodik. Áldozatos tudománypártolását alighanem örökre titok fedte volna, hiszen Semsey Andor soha nem dicsekedett ezekkel -, ha azok az intézmények, melyek jótéteményeit élvezték, zárt- vagy nyilvános üléseiken, közgyűlési jegyzőkönyveikben a fedezet módjáról jelentést nem tesznek. A korabeli napilap, a Vasárnapi Újság már, mint magától értetődő tényt közli 1875. június 27-i számában, hogy "a természettudományi társulat közelebbi választmányi ülésében ...Semsey-díjra (állattani munkákra 1000 frt) négyen pályáztak. Ezek közül ketten bízattak meg ... Mocsáry Sándor ... Entz Géza ..." 18 . A későbbiekben hasonló pályadíjakban, kutatási támogatásban, felfedező- és gyűjtőutak támogatásában részesültek: Herman Ottó, Inkey Béla, Szabó József, Cholnoky Jenő, Horusitzky Henrik, Kormos Tivadar, Lóczy Lajos, Schafarzik Ferenc, Szontagh Tamás, Mauritz Béla, Primics György, Hazay Gyula, Pékár Dezső, Eötvös Loránd stb. Az 1878. augusztus 18-i Vasárnapi Újság arról tájékoztat, hogy Semsey Andor úr adományából felépült a budapesti állatkert madárháza, s a következő években is rendszeresen támogatta a műintézetet. Az Állat- és Növényhonosító Társaság 1880. évi jelentése szerint "az állatkert fő pártfogói... a főváros, a kormány, József főherceg, Semsey Andor s az első hazai takarékpénztár" 19 . Semsey Andor a természettudományokon belül is különös érdeklődést mutatott a föld- és ásványtan iránt. A Magyar Nemzeti Múzeum Ásványtárát 1878-tól kezdve fejlesztette. A párizsi világkiállításon 38.000 aranyforintért vásároltatott Krenner Józseffel a múzeum számára ásványokat; 1880-ban megvette a Béranger-; 1882-ben a herceg Esterházy-; 1884-ben a Fauser-; 1886-ban a Spindler- és a Suchard-féle híres ásvány gyűjteményeket, 1881 és 1890 között összesen 17.773 darabot. (ILOSVAY, 1925. 8.) Az egyik ásványvásárlást Koch Sándor így mesélte el: "A mexikói Somorrában - Mexikó tudvalevően ezüstország - a ridegezüst-ércnek, a stephanitnak egy addig sosem látott szépségű darabja került elő, 5 cm nagyságú óriáskristályokkal. Rögtön lecsapott rá egy philadelphiai cég, megvette, és értesítette a világ minden nagy múzeumát és gyűjtőjét, hogy 500 dollárért - bődületes pénz volt ez akkoriban! - kapható ez a darab. Megkapta az értesítést a buda287
