A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Pozsonyi József: Adalékok a semsei Semsey család történetéhez

János vélhetően saját maga is szerzett adományokra jogosító érdemeket, hiszen Zsigmond király már 1397-ben összes birtokaira pallosjoggal ruházta fel (FEJÉR, 1835. Tom. X. vol. II. 455456.). A 15. század folyamán a család kiterjedt birtokokat szerzett részben Abaúj- és Zemplén-, részben Sáros vármegyében. (CSOMA II. 1897. I. kötet 497-498.; KATONA, 1790. Tom. V. ord. 12. 465.) A címerszerző János fiai István és Frank, Zsigmond király husziták ellen -1419 és 1424 között - viselt háborúiban jeleskedtek. Érdemeik elismeréséül királyi adományt nyertek az elhunyt alattyáni Chyrke Péter javaira (CSOMA I. 1897. 499.). Semsey Ferenc 1449-ben 3000 aranyért kiváltotta a husziták fogságából Gálszécsi Miklóst (LEHOCZKY, 1798. 43.; SZIRMAY 1805. 274275.), aki cserébe a Sáros vármegyei Komlóskeresztes birtokát adta át. A címerszerző János fia László fia Vilmos Hunyadi Mátyás királyi udvari embere volt, így a család tekintélyét és vagyonát tovább növelte. Címerszerző János Frank fiának ági dédunokája - Ferenc - a 16. század elején Sáros vármegye főispánja volt (TÓTH 1910. 179.) és ő, és mindkét János nevű rokona Mohács után Ferdinánd pártján álltak és részt vettek a horvátországi harcokban (KERCSELICH, 362-363.). Úgyszintén Semsey I. Mátyás az 1530-as években, mint albán bírta Jeszenovácz és Sobok várát (KERCSELICH; NAGY 1863. X. kötet 140.). (Lásd II. számú genealógiai tábla.) A 17. század a török elleni, a függetlenségi- és szabadságharcokkal telt el. Ezekből a harcokból "lojálisként" vagy "rebellisként" a Semseyek is kivették a részüket. A század elején többek között Semsey Miklós tábornok és Semsey (IX.) László harcolt a törökök ellen. Ennek a Lászlónak fiai Sándor ónodi várnagy és György, aki Wesselényi Ferenc nádor testvérét, Krisztinát vette feleségül. Ez a rokoni kapcsolat is közrejátszhatott abban, hogy a nádor, egy "765(5. március 26-án Füleken kelt oklevelében értesítette a jász-kunokat és az ország lakosait, hogy ő a Kis-Kunságot és a Jászságot különös nádori oltalma alá vévén, ennek kapitányságát udvari főkapitányára, Semsey Györgyre ruházta..." (GYÁRFÁS, 1885. IV. kötet 259.). Az évszázad végén János tokaji-, Zsigmond szegedi várnagy, András ónodi-, László lugosi kapitány a törökök elleni, Pál pedig - Thököly Imre Torna megyei gyalogságának főparancsnokaként - a Habsburgokkal szembeni függetlenségi harcokban küzdött. E Pál nevéhez fűződik a kassai citadella bevétele 1682-ben

10 (THALY, 1872. 416-419; LIPTAY, 1984. 301-302). I. Lipót fej- és jószágvesztésre ítélte nóta infidelitatis vádjával, s jóllehet Buda második - 1686-os - sikeres ostrománál Pethneházy Dávid és Semsey Pál huszárjai akadályozták meg a török felmentő seregek Buda alá vonulását (SZAKÁLY, 1986. 60-62.), biztosítva ezáltal a visszafoglalást, s mint a korábbiakban kitűnt, több rokon is harcolt a törökök ellen, az ítélet alapján Pál jószágait I. Lipót elkobozta és rokonainak adományozta. Ugyanebben az évben Semsey János többször sikeresen megakadályozta a török őrség élelemszerző kitöréseit az egri várból, míg végül az egyik ilyen csatában az életét vesztette. (BALÁSSY, 1875. 47.) A következő évben János testvérét, Lászlót, aki korábban török fogságban is volt, a felkelő kurucok ölték meg Szaláncnál (SZIRMAY 1804. 277.; NAGY, 1863. X. kötet 141.; BOROVSZKY, 1896. 512.) A Rákóczi szabadságharcban, a II. Rákóczi Ferenc fejedelem melletti 1705. április 2 - 15-i nemesi insurrectio kimutatásaiban a Sáros vármegyei Semseyek közül a következőkkel találkozunk: személyesen kelt fel Semsey György és István; zsoldost állított maga helyett - id. Semsey Péter és anyja; fizetésre kötelezett volt - Semsey János, Girálton birtokos, nyavalyatörős; hivatalra kötelezett volt Semsey Péter fejedelmi udvarbíró. (TÓTH, 1910. II. kötet 95-99.) Nehezen azonosítható a családnak az a tagja, aki a Rákóczi fejedelem által Franciaországba küldött Ráttky György szervezte "Ráttky huszárezredben" előbb az Ujszászy század hadnagya volt, majd 1711. év elején kapitánnyá léptették elő. Ez év június 23-án a spanyol örökösödési háború egyik jelentéktelen huszár csetepatéjában Willerval közelében fogságba esett és "a császáriak felismerték, mint katonaszökevényt, aki az osztrák hadsereget hagyta ott 1706-ban." (BOISSAU, 1996. 55. 60. 72. 80.) A 18. század második felében a Semsey nemzettség legjelentősebb tagja Semsey András volt. Apja - szintén András - 1741 és 1772 között ezredes, anyja a balmazújvárosi földbirtokos, siklói 285