A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Természettudomány - Dudás Miklós: A Tisza középső- és felső szakaszainak ártéri erdeiben 1981–1990 között végzett állományfelmérések (Falconiformes, Ciconiiformes, Corvidae)
A megvalósítandó védelmi elvek között feltétlen kell, hogy szerepeljen: - Az arra érdemes morotvák rehabilitációja, vízutánpótlásuk megvalósítása. A hullámtereken lévő kubikgödröket, mint az élővilág fontos refugiumait jelenlegi formájukban kell megőrizni. - A hullámtéri szántóföldi művelést (bizonytalan gazdaságossága miatt) fokozatosan föl kell számolni, helyükre legelőket, kaszálókat vagy a termőhelyi adottságoknak megfelelő erdőket kell telepíteni - őshonos fafajokkal. - A már védelem alatt álló erdőterületeken olyan gazdálkodást kell folytatni, hogy a hazai fafajok állományának további csökkenését megállíthassuk. - Az erdészeti munkákat a természetvédelemmel összehangoltan a természeti értékek károsodása nélkül (rétisas, fekete gólya fészek stb.) kell elvégezni. - A meglévő természetközeli védett és fokozottan védett ártéri erdeinket erdőrezervátummá kell nyilvánítani. - A felújításokat és az új telepítéseket őshonos fafajokkal célszerű elvégezni a megfelelő termőhelyeken. - A horgászat, vadászat, vízi turizmus szigorúbb szabályozását kell elrendelni a védett területeken. A hazai fészkelő állomány gyakoribb elterjedésű fajai dominálnak az ártereken is - (a galambászhéja, egerészölyv, barna rétihéja) az összfészkelők 67%-át teszik ki. A fennmaradó 33%-át pedig az országosan is ritkább védett és fokozottan védett fajok képezik - barnakánya, kerecsensólyom, darázsölyv stb. Az erdőkhöz, ligetekhez kötődő (fán fészkelő) fajok eloszlása: a 2827 ha vizsgált erdőre jut összesen 63 költő pár - 1 fészkelő párra 44 ha erdő jut. A 8128 ha rét, mocsár, nádas, szántó művelési ágú területekre jut összesen 30 költő pár - 1 fészkelő párra jut 270 ha (rét, mocsár stb.). Az emberi tevékenységre legérzékenyebb fajok egyike a fekete gólya, fészkeléséhez idős állományú, jó beszállási lehetőséget biztosító erdőrészek szükségesek, melyek egyre csökkennek a térségben. A másik ilyen faj a barnakánya, mely elsősorban élővizeink erős elszennyeződése miatt jutott kritikus helyzetbe, mert az elpusztult és a víz felszínén úszó halakat előszeretettel fogyasztja, így másodlagosan mérgeződhet. Különlegességnek számít az egy pár darázsölyv, mely nem tipikus fészkelője a nedves ártereknek. Az aktív védelem keretében eddig összesen 18 db műfészket helyeztünk fel az elmúlt időszakokban, s ebből 8 műfészket rendszeresen használnak költésre az alábbi fajok: kerecsen, barnakánya, galambászhéja, fekete gólya, egerészölyv. Rendszeresen folyik téli etetés a védett hullámtereken (Tiszafüredi Madárrezervátum, Kis- és Nagy Kacsa sziget) elsősorban az itt telelő réti sasok miatt. Ennek eredménye az lett, hogy ezek a rendkívül óvatos madarak biztonságban kezdik magukat itt érezni, s számíthatunk újra megtelepedésükre is. A Tisza jelenlegi természeti gazdagságát és tájképi változatosságát csak egyféleképpen lehetne megőrizni, ha a teljes hazai szakaszát védelem alá helyeznék, ahol minden gazdasági tevékenység csak másodlagos szerepet kaphatna! 25
