A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Emődi János: Telegdi sírkövek, emléktáblák. (Függelék Mezőtelegd/Tileagd történetéheu)

Saját erőmből gazdagítottam őseim címerét Nemzetségem nagyságát csak becsületem múlta felül. Az isteni akarat mindenek előtti tisztelője, a hit védője, Bőkezűen támogattam az egyházat és az iskolákat. A tisztaságnak senki buzgóbban nem élt Hitben és igazságban senki nem volt nagyobb. Titoktartó, az. igazban álhatatos, bátor, a harcban Kemény, a tanácsban bölcs voltam. Az ötvenet majdnem megértem, de gyászosan eltemettek. E sírkövet férjének emelte Lányai Klára. Meghalt szeptember 11-én, az. Úrnak 1583 évében. (Varga Árpád fordítása) A sírkőre vésett felirat szövegének szerzője valószínűleg Kassai Dávid Zsigmond, a váradi, majd gyulafehérvári protestáns iskola tanára, több erdélyi főrangú család gyermekeinek nevelő tanára. Kassai 1684-ben Consolatio... című Kolozsváron megjelent művében három sír-, illetve zászlófeliratot közöl - egyik sem azonos a fentivel -, melyeket id. Telegdi Miklós (1.), ifj. Telegdi Miklós (2. és 3.) és Telegdi János (ifj. Telegdi Miklós bátyja akit ugyanitt temettek el) emlékére írt (4) (BUDAI, 1805, 401). (1) Nicoleos, veteri procerum de sanguine Acer et ingenii virtutibus, acer et armis, Clara Telegdinae túlit haec insignia gentis Virtutis monumenta suae, veterumque laborum Sed ne longa situ consumeret ista vetustas Filius eiusdem renovavit nominis haeres Nicoleos; patriae sanctissimus arbiter aulae Addidit, et prisco vexilla recentia busto Miklós, régi főnemesek véréből származott Kemény, nemes erényű, bátor a harcban. Telegdi Klára állítatta e nemzetségi címert A család erényeinek és régi fáradozásainak emlékét. De nehogy a hosszú tétlenség tönkretegye a régiségét Miklós fia fe lújítja atyjának, A királyi udvar legfeddhetetlenebb bírójának nevét, És hozzáteszi a jelen címert a korábbi síremlékhez. (2) lile ego cui patrium dedit aula Telegdia nomen Hie tegor Heroum gloria Nicoleos Onus ab antiquo magnorum sanguine regum Famigera clarus nobilitate fui. Acer erat bello genitor meus; ipse Parente Non minor, et priscis maior habebar avis. Nestora consilio vici, probitate camillum 247