A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIV. században

rendszer keretében egységesítette a különböző nemzetségi szolga és szolgáló településeket is. A középkori magyar falu az 1330-as évektől a telekszervezetben élő települési, gazdasági egysége. A telekszervezet alapja a faluban lévő belső telek - a jobbágy háza és udvara - melyhez elválaszthatatlanul hozzátartozott a meghatározott nagyságú szántóföld, rét és a falu külső határán belül ekkor, de még később is osztatlanul levő földek használatának jogosultsága. Mivel a pápai tizedjegyzékekben szereplő összegek a plébános dézsmajövedelmének 1/10-ei, közvetett úton következtetni lehet egy-egy falu tized alá eső termésére és bizonytalansági határok között a falvak lélekszámára. Igaz ugyan, hogy Károly Róbert által bevezetett kapuadó korában a jobbágytelek csak elvileg felelt meg egy jobbágycsaládnak. Györffy György több megyét - köztük Békés és Bihar - felölelő vizsgálata és ezt követő számítása alapján a pápai tizedjegyzékben feltüntetett mind 1 garasra 4 jobbágytelket számolhatunk. Györffy György lélekszám számításai Biharra és Békésre vonatkozóan reális értékek, ezt alátámasztják Szabó István országos adatai is. így az egy telekre öt főt feltételező becsléssel a falu lélekszámára következtethetünk. Kováts Zoltán kutatásai arra mutatnak, hogy az 5-ös koefficiens valószínűleg a XIV. századra vonatkoztatva is alábecsüli a tényleges népességet, hiszen egy telken több esetben már nemcsak egy család élt, hanem a jobbágy nős fia is ott épített házat. Ugyancsak akkor egy-egy település lélekszámához már ekkor is hozzá kell számolni a telekkel nem rendelkező pásztor, halász-pákász, favágó, "servi" napszámos népességet. Ennek alapján a pápai tized- papi tized- telekszám - jobbágycsalád számítási sorral kapott értékekhez 8-10 %-ot kellene hozzáadni. Vizsgált területünk legnépesebb települése a XIV. század közepén Debrecen, lélekszáma meghaladta a 2000-et. Utána következett /Berek/Böszörmény 510, Derecske 410, Pocsaj 380, Böszörmény, Tursámson, Himes 350, Gáborján, Bagos, Szentgyörgy-Macs, Szakái, Szepes és Szoboszló 330 körüli lakossal. Debrecen jelentős gazdasági központ, már a XIII. század végén adatunk van nagy értékű árukkal kereskedő jobbágyairól. A Szent András és Szent László egyházakkal, az 1322-ben alapított ferences kolostorral, a kiépülő megerősített földesúri kastéllyal uradalmi igazgatási központ. Debreceni Dózsa a király sikeres hadvezére az 1316 június végi debreceni csata után - itt törte meg a Károly Róbert ellen lázadt tartományurakat - bihari és szabolcsi ispán, 1318-ban erdélyi vajda, majd 1322. év elején nádor lett. Törvénykezési, igazgatási tevékenységét nagy részt Debrecenben látta el. A népességében gyarapodó iparos és kereskedő elemeket magához vonzó település jelentősége ezzel is növekedett. 1332. évi királyi oklevél Debrecen bírált, esküdtjeit, hospeseit és kereskedőit nevezi. Ebből kiviláglik, hogy ekkorra létrejött a tanács, így a falut gyakorlatilag mezővárosnak lehet tekinteni. Az sem véletlen, hogy a fent sorolt és a pápai tizedjegyzék alapján gazdaságilag fejlett, népes falvak közül Gáborján, Derecske, Tursámson, Böszörmény, Szentgyörgy-Macs és Himes a debreceni uradalom falvai. A XIV. században területünk vámos helyei Gáborján, Szoboszló, Esztár, Bojt, Peres, Zám, Szomajom, Bolcshida, Csekehida, Sálhida, Orod, Csalános. Vásáros hely Debrecen, Böszörmény, Szoboszló, Bolcshida és Zelemér, fontos rév volt Csegénél. Megállapíthatjuk a kor fontos útvonalait. A Váradról Debrecenbe tartó nagy út a vámos Esztárnál kelt át a Berettyón és Konyáron, Bagoson, /Mike/Pércsen át halad. De el lehetett Debrecent érni a vámos Bojton és Gáborjánon át, majd ez az út Konyáron csatlakozott az előbbihez. Az erdélyi bányáktól kiinduló sóút Szalacsról az Éren áthaladva tartott Almosdon, Vértesen, Monostorpályin és Bagoson át. Sáránd magasságában lépett be Szabolcsba, ahol Köteles, Szovát, Szoboszló, Nádudvar és Ladány érintésével haladt 38 GYÖRFFY 1963. 500, 583, 588-89. - GYÖRFFY György: Magyarország népessége a honfoglalástól a XIV. század közepéig. In: Magyarország történeti demográfiája. Magyarország népessége a honfoglalástól 1949-ig. /Szerk. KOVACSICS József, Bp. 1963./ passim. - SZABÓ 1966. 191. - KOVÁTS Zoltán: A magyar népességfejlődés a honfoglalástól 1870-ig. I. /Szeged, 1971./ 77-88. II. /Szeged, 1972./ 3-25. 231