A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIV. században

A nemzetség egyedmonostori és sárvármonostori ágaiból származott családok birtokmegosztásaiban 1310. évben Bagota /Bagota, Kisbagota puszta Hajdúböszörmény határában/ és Tedej /Hajdúnánás határában/ tűnik fel, a Bátor-i és Szakoly-i családok kezén. 1312-ben újabb osztozkodás során említik először a Dobi, Diószegi és Székelyhídi családok őse Dorog unokáinak birtokaiként a már korábban általunk tárgyalt Vid, valamint Hatház, Csehi /Hajdúhadház határában/ Acsád, Dorogegyháza /Hajdúdorog/ falvakat. Bizonyosra vehetjük, hogy az első okleveles adatunk előtt legalább félévszázaddal már megült települések voltak. Acsád mai műemlék református templomának előzményét a tatárjárás előtt építették. Dorogegyháza helynévben az - egyház utótag mutatja, hogy a falu elpusztult a tatárjáráskor, egyházáról nyerte nevét. A névadó Dorog a XIII. század közepén élt. Csehi, Hatház, Vid egy év múlva újból említést nyer, akkor is Dorog unokáinak birtokai. Ugyancsak 1313-ban szól először oklevél egy Doroglesi birtokról /Hajdúhadház határában/, mely neve alapján eredetileg Dorog vadászóhelye volt. " A nemzetségből származott és a Bátoriakkal és Szakolyiakkal rokonságot tartó Zeleméri Mihály fiainak birtoka Zelemér 1323-ban nyer először említést. Ekkor a Zelemériek jogtalanul foglalták el a szintén Gutkeled nemből származott Várdai Aladár fia Pelbárt Mihálylaka nevű birtokát. A Zeleméri család - nyilván már korábban is birtoka - volt a Váradi Regestrum 1214. évi egyik esetéből megismert Salamon, 1332-ben határai miatt folyt perük. Az Aba nemzetség birtokaként szóltunk korábban Polgár faluról. 1302-ben a Debrői ágból származott Mokján fia Demeter örökölt polgári részbirtokát átengedte nővérének leánynegyedként. Későbbi adatunkból tűnik ki, hogy már ekkor birtokosok Polgáron az Aba nemzetség másik ágából származott Keresztúri Posárok is. Az Abák birtoka volt a szabolcsi részünkön egyik legkorábbi adatból megismert Pród. Nem tudjuk, hogy mikor került ki a százdi monostor tartozékai közül, de mint feltehetően elnéptelenedett falu Pród föld /terra/ 1325-ben a Balogsemjén nembeliek osztozkodásánál a Semjéni ágnak jutott. 1310-ben cserebirtok Bagos /később Bélbagos, majd Bagos, Kutyabagos, Nyírmártonfalvától északnyugatra/ az Ibrányi családtól a Kállai család őseihez került. 1325-ben fele a Kállaiaké, fele a Biri családé volt. 1326-ban Debreceni Jakab felesége írt rokonának Kállai Ivánnak, hogy szolgáltassa vissza a bagosi tiszttartója által a Debreceniek tursámsoni jobbágyaitól elvitt két ökröt, ruhát és baltát. 1332. évi adatból megtudjuk, hogy a tursámsoni jobbágyok viszont Biri Tamás részén bitorolták a bagosi határt és vágták az erdőt, Kállai Iván jobbágyaitól pedig tizenegy lovat vittek el. A Debreceni család jelentősen növelte uradalmát a XIV. század első harmadában. Dózsa 1307-ben megkapta Ottó királytól az örökös nélkül elhalt birtokos Elep faluját. A Váradi Regestrumból ismerjük, XIII. századi egyházának maradványait feltárták. A tatárjárás idején elnéptelenedett, hiszen 1307-ben is "föld vagy falu" /terra seu possessio/. Az adományozás feltehető oka, hogy az Anjouk trónigényével szemben fellépő Ottó pártjára akarta vonni Dózsát és rajta keresztül az akkor már nagy befolyású Debreceni családot. Viszont tudjuk, hogy Károly Róbert Rophoin bánt kedvelt hívének nevezte és Dózsáról többször úgy emlékezett meg, hogy az ország42./ Továbbra is úgy vélem Hajdúhadház-Hajdúsámson térségében keresendő. A szomszédos Tamási, Demeter, Köpcs és Bigécs együtt kerültek az Őrsúr nemzetség kezére, bizonyára adománybirtokként. 13 Bagota, Tedej: K. II. 1085., A. I. 202. - Vid, Hatház, Csehi, Acsád, Dorogegyháza, Doroglesi: F. VIII/1. 485., A. I. 297. 14 Zelemér, Mihálylaka, Salamon: MÓDY 1973b. 35., M. NEPPER-MÓDY 1985. 123. 15 Polgár, Pród, Bagos: MÓDY, 1974. 51-52. - MÓDY 1975. 35. - A. I. 198., K.I. 58. F. VIII./4. 650. K. I. 383. MÓDY 1984. 124. - MIKÁCZÓ Lajos: Nyírmártonfalva múltjából - Bagos-Bélbagos. Egy elpusztult falu emlékezete. /Nyírmártonfalva, 1996./7-12. 223