A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Természettudomány - Dudás Miklós: A Tisza középső- és felső szakaszainak ártéri erdeiben 1981–1990 között végzett állományfelmérések (Falconiformes, Ciconiiformes, Corvidae)

ban van. Ehhez kapcsolódik a nyíltvizü morotvák közül a csapói Holt-Tisza, a Borzanat, valamint a Fűzfás-morotva. Figyelmet érdemel természetvédelmi szempontból az a kb. 300 ha erdő, mely az élő Tisza partjain húzódik. Mesterséges beavatkozás nélkül újulatként a magyar kőris, vénic, szil mellett elsősorban a fehér nyár és tájidegen zöld juhar, amerikai kőris, ámorfa kezd terjeszkedni. A térségben az emberi tevékenység várhatóan még fokozódni fog. A víziturizmus - sátorozás, horgászat, az intenzív vadászat - (külföldiek vadásztatása) - nevelt vadkacsa., dámvad-, muflontelepítések az óhalászi szigetre - mindez igen megnöveli a terület terhelését. A zavartság ellenére, s bizonyos „nyugodtabb" évszakokban ritkább fajok is feltűnnek - rendszeresen 4-5 rétisas éjszakázik az óhalászi morotva öreg kiszáradt nyárfáin télen - egy pár fészkelési kísérletet is tett - egy magaslesre kezdte a fészek építését. A halászsas néhány éve szintén próbálkozott, de csak a fészek megépítéséig jutott el (Szitta Tamás adata). A gyakoribb fajok jobban tűrik a zavarást, a barnakánya, egerészölyv, galambászhéja, kabasólyom szórványosan költ, s egy másik ritka faj is nem minden évben, de fel-feltűnik mint fészkelő, ez a kerecsensólyom. A legnagyobb háborítatlanságot a barna rétihéja párok élvezik. A szinte megközelíthetetlen nádas és gyékényes foltokban igen nagy kiterjedésükkel biztonságot nyújtanak a sikeres fészkeléshez. V. Encsem -Szajla (170 ha) A hullámtér itt leszűkül az élő Tisza és a gát közé. Az erdő területe 170 ha - puhafás ligeterdő 95% (kevés keményfás elegyalkotó fafajjal 25%). A néhány ha felhagyott szántó beerdősítése gyors ütemben történik. Az ámorfa térhódításával átjárhatatlan, megközelíthetetlen erdőrészek alakultak ki. A háborítatlanság következtében 2 pár fekete gólya költ sikeresen évek óta, az egyik pár a számukra felhelyezett műfészket foglalta el. VI. Tiszadorogma -Gäbe (162 ha) A mentett oldalon, közvetlenül a gáton kívül terül el. A lefűződött morotva szakasz vízellátásának kivitelezését az elmúlt években fejezték be, így ismét „élő" a kapcsolat a Tiszával, még ha műtárgyakon keresztül történik is a feltöltése. Az eredeti, valamint az ültetett fás vegetáció közvetlenül érintkezik természetes gyepekkel, s ezekbe beékelődő zárvány szántókkal, s így mozaikossá vált a táj. Átmenetet képezve a hulámtér és a szomszédos kistájak között. Erdő területe: 162 ha, ebből 50% hazai puhafás ligeterdő, a másik 50% amerikai kőris, nemesnyár és fehérfűz (bokorerdő). A terület antropogén zavarása nagy. Ezt a negatív hatást jelzik a gyakoribb fészkelő fajok (egerészölyv, héja), melyek jobban tűrik az emberi jelenlétet. VII. Keményháti erdő (70 ha) A mentett oldalon a gát lábánál húzódik. Az erdőt szegélyező morotva nincs „élő" kapcsolatban a Tiszával, az árhullámok idején a megemelkedett talajvízszint oldalirányú mozgása következtében töltődik fel. 22