A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Történelem - Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIV. században

A Told nemzetségből származottak Kinizs faluján 1313-ban a Gurbai család osztozkodott, Petlend, Gyakháza és Tóti, mely 1322-ben néptelen birtok, a Toldi családdal vérrokon Szakáli, Petlendi és Gyakházi családoké. A Turul nemzetség birtoka György földje 1313-ban Szentgyörgy néven adatolt. Ez szerintem nem XIII. századi birtokosáról, hanem temploma védőszentjéről kapta nevét. Az 1327. évi Györgytelke név arról vall, hogy a település a tatárjáráskor elpusztult. Később is kevés lakója volt. A Zovárd nemzetség szerepi monostora körüli falvak a Budun ág 1322. évi birtok megosztásánál tűnnek fel. Három részre osztották Szerepet, Akát, Orodot, Tancskerekit és Udvarit, valamint az ekkor először említett, de nyilván jóval korábbi megülésű Csekehidát a malmokkal, és Izsólakát /a későbbi Zsáka/. Csekehida ősi birtok volt, neve alapján vámos hely, Izsólaka viszont Budun szerzeménye. Feltehetően attól a Hontpázmány nembeli Izsótól vette, aki a XIII. század második felében élt. Fancsika a XIV. század elején a Zovárdokkal egy tőről eredt Sártványvecse nemzetség Bajoni ágának faluja. Már a Váradi Regestrum korában a Smaragd nemzetség faluja Csökmő egy 1330 körüli határjárás szerint az ebből a nemből származó Sumrakus fiaié. A Hontpázmány nemzetség birtokában lévő szintén a Váradi Regestrumból megismert négy falu Szentmárton, Esztár, Újlak és Váncsod a tőlük származott családoké. 1300-ban királyi megerősítést kaptak a Berettyón Esztárnál szedett vámjogra. Újlak 1310-ben, Váncsod 1337-ben feltehetően a századfordulón birtokos Szalók ispán leszármazottaié. Szentmártonon 1321-ben a nemzetség tagjai pereskednek egymás között. A másik idegen eredetű nemzetség a Gutkeledek monostoros helyét Szólátmonostorát 1308 körül Apaj fia István kezén találjuk. Ekkor vásárolta meg a rokon Rozsályi Miklós fiaitól a szomszédos Szentpál birtokot az ottani rotunda kegyuraságával. 1329-ben Monostor felét István fia eladta Apaj fia Miklósnak. Ábrány a nemzetség 1310. évi osztozkodásakor Bátori Bereck és két testvére, valamint Szakolyi Hódos és mindnyájuk fiai kezén maradt. 1321-ben említik, mint a korábban Adonymonostorának adományozott néptelen birtokot. Az újratelepített falut 1326-ban kirabolták és felégették. 1310-ben Ujlak-Szentjános falut Bereck és a nemzetség más tagjai átengedték a rokon Mihály ispánnak és családjának. A település 1347-ben még népes, ekkor Fancsika határosaként említik. A Konyár melletti Csőszi 1312-ben mint valószínűen néptelen birtok, - Csősz föld - Gutkeled nembeli Dorog unokáinak osztozkodásával Székelyhídi Péteré lett. Belpércs /Vámos-/ ugyanekkor közös birtok maradt a Diószegiekkel. A falu részére a vámjogot 1316 után a Székelyhídiak szerezhették meg. 1321-ben említenek Jovankabánháza nevű falut, 1329-ben Ivánkabánháza néven szerepel. Helyét Bánháza puszta őrzi Nyírábrány és Felsőfülöp között. Bizonyos, hogy a nemzetség Ivánka nevet viselő báni rangú tagjának birtoka volt. Az érpályi /Herpály/ kis uradalom, melyhez a tatárjárás után biztosan hozzátartozott Újfalu és Szentdemeter, a századfordulón Gutkeled nembeli Miklós bán birtoka. Az ő illetve utódai birtoklásának végét pontosan megállapítani nem tudjuk. Bizonyos, hogy Károly Róbert Érpályit és tartozékait adománybirtokként Kamaron-i (Komárom-i) Dancsnak juttatta s azt fia Miklós mester is 2 Kinizs: GYÖRFFY 1963. 634. - Petlend, Gyakháza, Tóti: A. II. 24-26. Györgytelke-Szentgyörgy: JAKÓ 1940. 253. GYÖRFFY 1963. 623. 3 A Zovárd nemzetség szerepi monostorának tartozékaira lásd MÓDY 1986. 156-158. - MÓDY 1990. 2324. és MÓDY 1991. 69-71. - Fancsika: MÓDY 1982. 84. - Csökmő: GYÖRFFY 1963. 505. 4 Esztár: GYÖRFFY 1963. 615-616. - Újlak, Váncsod: GYÖRFFY 1963. 679-680., JAKÓ 1940. 379. Szentmárton: MÓDY 198l/a. 92. - Monostor-Szólátmonostor: LÉVAI 1994. 76-79. - Szentpál birtokot lásd ugyanott. - Ábrány: GYÖRFFY 1963. 590., K. I. 41., F. VIII/5. 160. - Ujlak-Szentjános: MÓDY 1982. 83-84., MÓDY 1989b. 143-44. - Csőszi: GYÖRFFY 1963. 609. - Belpércs /Vámos-/: MÓDY, 1994. 19-20. - Ivánkabánháza: Györffy 1963. 597. és BUNYITAY III. 270. 220