A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Borhy László: Rómaikori gemmák

(RICHTER 1971 :Nr. 554., 555., 560., 562., 563., 568; VOLLENWEIDER 1979:Nr. 235., 236., 238., 242., 244; HENIG 1995:306., 307., 308), amelyek népszerűsége hosszú ideig, Antoninus Pius uralkodásának utolsó éveitől (kb. Kr. u. 155-től) egészen Septimius Severus trónra kerüléséig (193 utáni évek) fejtette ki tevékenységét. Az ametisztből, berillből, jáspisból készült gemmákat egyéni hangvétellel megmunkáló, lendületes vonalvezetéssel és realisztikus portrék készítésével jellemezhető, név szerint nem, csupán fennmaradt munkáiból ismert művészt M.-L. Vollenweider „maítre graveur des Antonins"-nek nevezte (VOLLENWEIDER 1974:265-273); Bronze et or 1996:64).' A császárportrékkal díszített gemmák nyomán magánszemélyeknek a kor divatjának megfelelő férfi és női hajviseletével ellátott képmásai is megjelentek a gyűrűköveken. Különösen népszerű volt Faustina minor hajviselete, akit a termékenység és - férjével, Marcus Aureliusszal együtt - a házasság patrónájaként tiszteltek (Pap. Oxy. VI (1908) 905), és akárcsak lányát, Lucillát, különböző istenségek, köztük Venus, a szépség és szerelem istennőjeként ábrázoltak. Ezzel magyarázható az, hogy egyénítő vonásokkal nem igazán jellemezhető portréik sokkalta inkább Venus istennő hagyományos szépségideáljához közelítenek (FITTSCHEN 1982:66; MIKOCKI 1988:105-107., 108-109). Felmerül a kérdés, hogy mi célból készíthettek olcsó üvegpasztából női portréval díszített gyűrűköveket. A drágakőből vésett gemmák biztosan császárnői portrékat ábrázolnak, míg az olcsóbb sorozatok minden bizonnyal magánszemélyeket (ROLLIN 1979:67-69). Ahogy az Antoninus-kori császárnék portréja Venus idealizált képmásához közelít, ugyanúgy a magánszemélyek portréi is az általuk csodált „szépségideálok", nevezetesen a császárnék arcvonásait, leginkább azonban időről időre - Faustina minor és Lucilla esetében minden egyes szülés után változó, mai fogalommal élve „divathullámot" meghatározó frizuráját utánozták. Ez a feltételezés két, gemmára vésett görög felirat révén nyer megerősítést: egy az idősebb Faustina portréját utánzó gemma a „H KYPIA" („a hölgy" - 1. RICHTER 1971 :Nr. 555, egy másik, szintén Antoninuskori női portréval díszített gyürűkő pedig a „TH KAAH" („a szépnek") feliratot viseli (HENIG 1990: Nr. 45). M. Henig véleménye szerint a női portréval díszített gemmás gyűrűk egyfajta jegyajándékok lehettek, amelyek „were given to young ladies by their admirers" (HENIG 1995:307). Ebbe a sorozatba illeszkedik a brigetiói üveggemma, amely a Kr. u. 2. századi gemmamüvészet „arisztokratikus" vonulatának - azzal időben és műfajban párhuzamosan futó - „olcsó sorozatába" tartozik, amelyet M.-L. Vollenweider „une interpretation populaire"-nek nevezett (VOLLENWEIDER 1979:235 Nr. 242). Az olcsó gyűrűk, amelyeket nagy sorozatban előállítható, a 2. század második felének szépségideáljait utánzó női portréval díszített üveggemmával láttak el, tömegárunak tekinthetők. Paradox módon azonban a 2. századi glyptikának éppen ez az igénytelenebb műfaja alig ismert, hiszen méretüknél, anyaguknál és törékenységüknél fogva ezek maradtak fenn legkevésbé. A brigetiói üveggemma az Antoninus-dinasztia császárnőinek portréjával díszített, drágakőből vésett gemmáit az azokat utánzó, magánszemélyek képmásával ellátott gyürükövekkel köti össze mint ugyanannak a sorozatnak olcsó anyagból, sorozatban, öntéssel előállított produktuma. 5 Az „Antoninusok mestervésnökéhez" attributálható gemmák a következők: Antoninus Pius - Museo Nazionale, Nápoly, ltsz. 250; Faustina Minor - Musée d'art et d'histoire, Genf, ltsz. 1969/20850; Lucius Verus - Cabinet des Médailles, Bibliothécque nationale, Paris, Don du Due des Luynes, ltsz. 157; Lucilla - British Museum, ltsz. 65. 7. - 12.197; Commodus - Museo Nazionale, Nápoly, ltsz. 231; Iulia Domna Metropolitan Museum of Arts, New York, ltsz. 25.78.90. 6 Anulus pronubis egymásba fonódó kezekkel, valamint Faustina minor és Marcus Aurelius portréjával: München, Glyptothek, ltsz. 110 13, idézi SCHNEIDER 1976:91. 7 Az üveggemmák stilisztikai besorolására, értéküknek a fentiektől eltérő megítélésére vonatkozóan 1. HAEVERNICK 1981:170. 214