A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Geszelyi Tamás: Császárkameo Mojgrádból (Porolissum)

természet rendjét és bőségét (ALFÖLDI 1979, 584 skk.). Ennek a gondolatnak a két legismertebb allegorikus ábrázolása a Tazza Farnesen és az aquileiai paterán látható. Mindkettő nagy valószínűséggel a későhellenisztikus Alexandriából származik (ALFÖLDI 1979, 564 skk.; SCHWARZ 1987, 169 skk., 177 skk.; LA ROCCA 1984). Az attribútumok alapján nem állíthatjuk, hogy a trónoló ifjú Triptolemos vagy Triptolemosként megjelenő uralkodó volna, mert ő fáklyát nem szokott tartani. A fáklya és kalász Démétér-Ceres jelvényei, az ezeket tartó, trónon ülő istennő Claudius érmein jelenik meg CERES AVGVSTA felirattal (MATTINGLY 1923,

1. 183 sk. Nr. 136-139 Pl. 35, 1, 3). H. Mattingly (MATTINGLY 1923,

1. CLVI) szerint ezzel Claudius azt fejezte ki, hogy milyen fontosságot tulajdonít a város gabonaellátásáról való gondoskodásnak. A császárnő Ceresként történő ábrázolása a császárkor kezdetétől bevett szokássá vált (MATTINGLY 1923,

1. CXXXVI), az azonban szokatlan, hogy Ceres attribútumaival maga a császár jelenik meg. Ezzel a szokatlan megoldással nyílván még inkább kifejezésre kívánta juttatni személyes elkötelezettségét a gabonaellátás és az ebben őt segítő istennő kultusza iránt. Ezt a törekvését több forrás is megerősíti (LEVICK 1990, 109 skk.)." Az ábrázolás meghatározó, és nem pusztán keretelő motívuma egy fa, mely a felület jobb felét kitölti. Jelentősége abban is kifejezésre jut, hogy a trónoló császár felé tekint. A fa nagyméretű, cakkos szélű levelei alapján minden bizonnyal fügefa. Ez esetben aligha gondolhatunk másra, mint a Rómában kultikus tiszteletben álló Ficus Ruminalisra. Ennek a fának a tisztelete onnan származott, hogy a legenda szerint a Tiberis vizére kihelyezett ikrek bölcsője egy fügefa alatt ért szárazra a Palatínus domb lábánál (BÖMER 1958, 112 sk.). Alkalmanként megjelenik az ikrek születéstörténetét ábrázoló jeleneteken: Rea Silvia ennek tövében szenderedik álomba. A fa mintegy előrevetíti a gyermekek történetét, melynek meghatározó motívuma a városalapítás. A kameó jelenete ilyen értelmezésének aktualitását a Róma alapításának 800. évfordulójára rendezett ünnepségekben kereshetjük. Ily módon a kameó ábrázolásán két gondolat összekapcsolódását állapíthatjuk meg: a Róma alapításáról 47-ben tartott megemlékezését és a város gabonaellátásáról való gondoskodásét. Kapcsolatuk magyarázata nyilván abban rejlik, hogy a ludi saeculares Augustus óta az aurea aetas visszatértét fejezték ki, ennek pedig legnyilvánvalóbb jele a gabonabőség volt. Mindezek a megfigyelések amellett szólnak, hogy az eleusisi jelvényekkel trónoló császár nem lehet más, mint az idealizáltan ifjan ábrázolt Claudius. A kameó feltételezésünk szerint a korabeli udvari műhely jól komponált, de kevésbé igényesen kivitelezett munkája lehet. A bécsi kameó merev ünnepélyességével szemben fesztelenebb, a hellenisztikus hagyományokat jobban követő stílusa jól beleillik a Claudius kori gemmametszésbe (MEGOW 1987, 51 sk., 70 skk., 95). 5 Suetonius, Claudius 18, 20, 25; Cassius Dio 60, 11. 6 Livius 14, 5; Ovidius Fasti II412. 7 Az Ara Casali-n (HELBIG Nr. 268; HAUER-PROST 1994, 617 Nr. 12); egy aquincumi domborművön (ERDÉLYI 1974, 143, 190. kép; HAUER-PROST 1994 617 Nr. 11); az Ara Pacis-on (BERCZELLY 1985, 99 skk.). 8 így értelmezi Alföldi (ALFÖLDI 1979, 584 skk.) is a párizsi Claudius-kameó ábrázolását. 206