A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

Czajlik Zoltán, Marton Ádám, Holl Balázs AZ M3-AS AUTÓPÁLYA RÉGÉSZETI LELETMENTÉSEINEK TÉRINFORMATIKAI FELDOLGOZÁSA HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN Az autópálya-leletmentések egy sor, korábban nem jelentkező problémát vetettek fel. Sok régészeti jelenséget (házat, gödröt, sírt) kell nagy területen, egyidejűleg több lelőhelyen, rövid határidőre feltárni. E kampányszerű munka fizikai kivitelezésén túl a legnagyobb feladatot a jó minőségű dokumentáció előállítása jelentette. Az M3-as autópálya Hajdú-Bihar megyei szakaszának feltárásaihoz kapcsolódva a probléma megoldására az ELTE Régészettudományi Intézete számítógépes térinformatikai rendszert hozott létre. Noha a térinformatika régészeti felhasználása nem ismeretlen még a hazai gyakorlatban sem, rendszerszerű alkalmazására először itt került sor. A szerencsés időpontban megindult fejlesztés lehetővé tette a komplett térinformatikai technológia alkalmazását az archaeológia céljaira egy régészeti térinformatikai kutatólaboratórium keretei között, amely nyugat-európai összehasonlításban is úttörő vállalkozásnak számít. Az ELTE tanásatásain (Velem-Szent Vid-hegy, Polgár-Csőszhalom) már korábban is alkalmazta az európai gyakorlatból átvett, stratigráfiai egységeken alapuló ásatási módszert. Ennek lényege, hogy minden egyes jelenség (ház, gödör, sír, kút, stb.) egyedi azonosítószámot kap. E számokra alapozva számítógépes adatbázis szervezhető, amely e jelenségek összes fontos adatait (helyzetét, régészeti periodizálását, leírását, stb.) tartalmazza. Ugyanakkor a térinformatika (földrajzi helyhez kötött információk rendszere) lehetőségeit kihasználva a feltárás során egységes szempontok szerint elkészült rajzokból számítógépes összesítő rajz hozható létre. Ez a rajzi adatokat régészeti és térinformatikai elvek alapján elkülönítve - azaz rétegenként - tartalmazza, vagyis külön szemlélhetők a jelenségek kontúrjai, a csontvázak, az égett felületek, stb., illetve az olyan technikai információk is, mint a feltárás önálló koordinátarendszere, annak számozása, és így tovább. Az egyik réteg tartalmazza az egyes jelenségek egyedi azonosító számait is, amelyen keresztül az összesítő rajz és az adatbázis összekapcsolható. Ez lehetővé teszi az ásatás és a feldolgozás során folyamatosan bővülő, változó feltárási adatok gyors térképi ábrázolását. Az egyes régészeti periódusok eltérő színezéssel egymástól elkülöníthetők, a térkép - bizonyos korlátokkal - nagyítható, egyes rétegek elhagyásával, illetve egyszerűsítésével kicsinyíthető, hozzá értelmező rétegek is fűzhetők. A térinformatikai szempontból feldolgozott lelőhelyeket egy országos rendszerben digitalizált alaptérképhez illesztjük, amely ugyancsak réteges felépítésű, s tartalmazza a tervezett autópálya nyomvonalának általunk digitalizált változatát is. Az így elkészült számítógépes alapdokumentációból különféle nagyobb méretarányú topográfiai térképek segítségével elkészíthető az egyes lelőhelyek, vagy akár több lelőhely térinformatikai szempontú környezeti rekonstrukciója. A térinformatikai technológia lehetővé teszi a lelő193