A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Utak a múltba - Kivonat az M3 autópálya nyomvonalán feltárt régészeti leletek kiállítási katalógusából

Sz. Máthé Márta, Csányi Marietta, Tárnoki Judit, Dani János, Hajdú Zsigmond, Raczky Pál POLGÁR - KENGYEL-KÖZ KORA BRONZKORI TELEPÜLÉS A KR. E. III. ÉVEZREDBŐL A lelőhely Polgár településétől északkeletre, a Tisza egykori nagy holtágának keleti partján található, amelyet az M3-as autópálya nyomvonala a 179,4-179,7 km közötti szakaszon metsz. A mikroföldrajzi adottságok, a talajtani és a vízrajzi viszonyok rendkívül kedvező körülményeket nyújtottak itt a tartós megtelepedéshez. A leletmentések nyomán több régészeti korszak emléke, egymást követő települések nyoma került napvilágra; összességében a lelőhelyen 876 objektumot figyeltünk meg és dokumentáltunk. Legkorábban az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának népessége foglalta el ezt a területet, jelenlétüket oszlopos szerkezetű házak alapjai, valamint hulladékgödrök jelzik. Később a rézkori bodrogkeresztúri és bádeni kultúra emberei is éltek itt egy-egy rövid időszakban, amire csupán néhány régészeti jelenség és szerény tárgyi emlékanyag utal. Feltétlen említésre méltó, hogy egy kútban a bodrogkeresztúri típusú „tejesköcsög" több példányából összeállított áldozati együttest fedeztünk fel. Ilyen jellegű megfigyelések ritkán adódnak az őskori régészeti kutatásban, különösen a vallástörténeti összefüggésre utaló leletekkel kapcsolatban. A polgári lelőhelyen számszerűleg a legtöbb objektum a szarmaták megtelepedésének és itteni életének időszakából származik, a korszaknak 829 jelenségét rögzítettük. Egész kis faluszerű rendszert tártunk fel félig földbe mélyített házakból, amelyet sáncrendszer is védett. (A szarmata telep önállóan kerül ismertetésre a későbbiekben.) Az őskori periódusok közül külön érdemes szólni a korai bronzkor hagyatékáról, ugyanis ebből az időszakból kevés jól kiásott települést ismerünk, s az illető anyagi kultúráról is csekély hiteles adatunk van e régióból. A Nyírség-kultúra 14, sárga altalajba mélyedő gödre ezek fényében jelentős történeti információkat hordoz. Nem egészen világos azoknak az egyszerű kerek gödröknek a funkciója, amelyek leggyakrabban egymáshoz csatlakozó, hármas egységet alkottak (306307-508. objektumok, illetve 492- 443- 494. objektumok), hiszen az igen csekély leletanyag miatt bizonyosan nem hulladékgödrök voltak. Ugyanakkor, épületek hiányában, tárológödörként való interpretációjuk is erősen kétséges. Mindazonáltal egy-egy magányos kis gödörből viszonylagosan több kerámiatöredék látott napvilágot (pl. 86. és 512. objektum). Vannak olyan hengeres gödrök, amelyek az egykori vízpart közelében helyezkednek el és egyértelműen víznyerő helyek lehettek (pl. 583. és 586. objektum). Ezek teljes mélysége valójában nem volt megállapítható, ugyanis 2,6-3 m körül a talajvíz feljött. Ez természetesen azt is jelzi, hogy a területen az őskorban a talajvíz szintje jóval mélyebb lehetett a mainál. A Tisza-szabályozással, illetve a nagy felszínű holt vizek eltűnésével általában együtt járt a talajvízszint felemelkedése és a szikesedési folyamat beindulása az Alföldön. Teljesen másként értékelhető egy kerek, első megítélésre egyszerűen kútnak tartható gödör, amelyben három rétegben ép edényeket találtunk, többnyire szájjal lefelé (685. objektum). A tö173