A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Régészet, Ókortudomány - Jankovics Katalin: Der spätbronzezeitliche Depotfund von Hajdúsámson-Kistelek

3. Az egyes lelőhelyekről bekerült régészeti tárgyak egyedi jellegzetességeit is értékelve kiderült, hogy egy-egy lelőhely bizonyos lelettípusok alapján, és kevesebb leletmennyiség ellenére is kiemelt jelentőséggel bírt. 4. Alaposan elemeztük a lelőhelyek ősföldrajzi viszonyait (folyópartok, síkságok, tagolt vagy tagolatlan kiemelkedések, stb.) és ezek, ill. a nyomvonalra eső részek kiegészítő vizsgálatai alapján meg lehetett állapítani a régészeti lelőhelyek sajátosságait (összefüggő telep vagy tanyaszerü szórvány település, intenzív több rétegű vagy egyrétegű telepnyom, stb.). 5. Rendkívül fontossá vált az autópálya nyomvonalára eső régészeti lelőhelyek teljes kiterjedésének megállapítása. így a nyomvonalra eső teleprészek minősítése elengedhetetlenül fontos volt a leendő feltárás várható eredményeinek felbecsülése szempontjából. Pl. a felszínen sok leletanyagot szolgáltató lelőhelyek nem számítottak különösebben jelentősnek, ha az eredeti telep perifériájára esett az autópálya nyomvonala. Mindent egybevetve három kategóriába soroltuk lelőhelyeinket: A csoport: 1., 6., 7., 12., 21., 23. lelőhelyek, melyeket mindenképpen fel kellett tárnunk (bár a 21. lelőhelyre idő és pénz hiányában már nem került sor) és előzőleg a 7. lelőhely kivételével magnetométeres felmérést is végeztünk. B csoport: 2-5., 8., 10., 11., 13-20., 24-27., 29. lelőhelyek; közülük csak azokat mértük fel magnetométeres módszerrel, amelyeket nem tártunk fel. C csoport: 9., 13-18., 22., 28. lelőhelyek, melyeknek sem a feltárására, sem a magnetométeres felmérésére nem került sor. A nagy mennyiségű, különböző jellegű adat rögzítésére, osztályozására és tárolására az ELTE Régészettudományi Intézet munkatársa - egy számítógépes háttérre épülő angol mintát alapul véve - olyan módszert dolgoztak ki, amelyet a feltárások tapasztalatai alapján a helyszínen többször közösen módosítva használtunk. A módszer lényege a két számsoros adatrögzítés. Az egyik számsor a terepen előbukkanó régészeti jelenségek kijelölésére (stratigrátlai szám), míg a másik a feltárt adatok alapján összetartozónak ítélt jelenségek értékelésére szolgál (objektum szám). A két egymás melletti számsor egyszerre jellemzi a feltárás folyamatát és eredményeit is.

2 Az eddigi feltáró munkánk során 31 hektár területet nyitottunk ki és kb. 230 000 m

3 földet mozgattunk meg. Több mint 4000 régészeti jelenséget dokumentáltunk (stratigráfíai szám), melyet 2400 összetartozó egységbe soroltunk (objektum szám). A következőkben tekintsük át részletesen az egyes lelőhelyekre vonatkozó adatokat. II. TEVÉKENYSÉGÜNK EDDIGI EREDMÉNYEI /. lelőhely (Polgár-Király-érpart) A 170,6 km-szelvénynél található. A lelőhely hosszan elnyúlik É-D-i irányban a Selypes-ér (vagy Király-ér) partján; több mint 11 hektár területet foglal el. A nyomvonal minden bizonnyal a lelőhely legintenzívebb szakaszát szeli keresztül K-Ny irányban. 2 Bővebben lásd: NAGY Emese Gyöngyvér: Az M3-as autópálya-feltárás 6. lelőhelyének (Polgár-Csőszhalom-dűlő) dokumentációja 1995-1997. A stratigráfíai lap kialakulása (előzménye) és továbbfejlődése. DMÉ konferenciakötet, szerkesztés alatt. 144