A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művészettörténet, Iparművészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár I. Művész életrajzok A-tól d-ig

Kitüntetések: Medgyessy-díj 1979, Csokonai-díj 1976. és 1996., Holló László díj, 1991. 1959-től kiállító művész. 1970-től vesz részt országos és nemzetközi tárlatokon (Bern, Koppenhága, Róma, Postdam). Ek.: Debreceni Művészklub, 1966., debreceni Csokonai Klub, 1978., 1986., debreceni Medgyessy Terem, 1975., 1984., Lublin Városi Galéria, 1971., Nagyváradi Püspöki Képtár, 1974., Fényes Adolf Terem, 1979., Debreceni Agrártudományi Egyetem, 1977., Generali Galéria, Linz, 1992., Gyűjteményes kiállítások: Jósa András Múzeum, 1991., debreceni Déri Múzeum, 1997. Első szakaszában grafikái, illusztrációi jelentősek (Radnóti Miklós, József Attila verseihez). 1968-tól alakult ki expresszív, folthatásokra épülő festésmódja. A 70-es, 80-as években portrék sorát festette (Ady, Krúdy, Bartók, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc). F. m.: Vörös homok, Szanálás, A szürke szoba zenésze, Búcsú a hangszertől (1978), A mester, Rácsok alatt a Déri Múzeumban, Bessenyei (1987) a debreceni Vármegyeháza dísztermében. írod.: Szíj Rezső: Bényi Árpád = Alföld, 1966. 1. Sz. Kürti Katalin: Bényi Árpád művészete = Bihari Múzeum évkönyve (Berettyóújfalu, 1976)321-332. P. Szabó Ernő: Bényi Árpád festményei a Fényes Adolf Teremben = Hajdú-bihar megyei Napló, 1979. aug. 19. Varga Pál: Bényi Árpád kiállítása a Fényes Adolf Teremben = Alföld, 1979. aug. Éles Csaba: Naplementék, pipacsok... = HBN, 1992. május 8. Bényei József: A túlélés fényei = HBN, 1996. június 25. Magyar Nagy Lexikon 3. 628. BEREGSZÁSZI PÁL (Debrecen, 1790. november 21. - Debrecen, 1865. augusztus 3.) mérnök, rézmetsző, szakíró Debrecenben a rézmetsző diákok körében ismerkedett meg a képzőművészettel. 1810-től Pesten tanult, 1814-ben szerzett mérnöki oklevelet. Pesten Karács Ferenc mellett fejlesztette tovább rézmetszői munkáját. 1812-14 között többször járt Bécsben tanulmányúton. Több helyen földmérő. 1819ben, mint „hites geometrát" hívják meg tanárnak a debreceni „rajzoskolába". Mint elődje Kiss Sámuel, ő sem elégedett meg a tisztán gyakorlati célú rajztanítással. Legtehetségesebb tanítványaival együtt hozzájárult a debreceni városkép alakításához. Ezt Kazinczy is elismerte 1830 körül írt leveleiben. 1820-tól az épülő Nagytemplom ellenőre. Valószínűleg tőle származik a mellvédfal terve. 1840-től felügyelő és ellenőr volt a városháza építésénél és az asztalos tervrajzot készítette. 1836-ban ő tervezte Csokonai vasgúláját. Építészeti terveivel a klasszicizmus híve. Legnagyobb jelentősége abban állt, hogy magyar nyelven írta meg rajzpedagógiai és építészetelméleti műveit, s azokban az építészeti szakkifejezéseket magyarra ültette át. Könyvei: Az építés tudományának azon része, melyben az építésre teendő költségek számbavevése adódik elő. Debrecen, 1819. 4 réztáblával. A rajzolás tudományának kezdete. Uo. 1822. 5 réztáblával. A szabad kézzel való rajzolás tudományának kezdete. Uo. 1823. 12 réztáblával. Az építés tudományának azon része, melyben az épületeknek erős és alkalmatos volta adódik elő. Uo. 1825. Az építés tudományának azon része, melyben épületekre teendő fedelek ismerete és rajzolása adatik elő. Uo. 1846. A tárgyaknak a látszás tudománya szerinti ismertetése és rajzolása. Uo. 1859. 12 réztáblával. 371