A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Régészet, ókortudomány - Nagy Emese Gyöngyvér: Az alföld vonaldíszes kerámia kultúrájának kialakulása

Magyarországon a bükki kultúrából előkerült két idol a lábak teljesen azonos megformálása alapján a polgári idol egy fejlettebb típusát képviseli: a ruházatot sűrű bekarcolt vonalak jelzik mindkét esetben.

127 A szakáiháti csoportból is ismerünk két idolt.

128 Ezek közül a szeghalmi leginkább a gäläbniki idolra

129 hasonlít kerekebb formájával. A téglatest alakú idol esetében - mint láthatjuk - Erdélyen keresztül egészen Bulgáriáig vezetnek a szálak nagyjából azonos időhorizonton belül. Időben előrehaladva pedig a bükki kultúrában, ill. a szakáiháti időszakban találkozunk hasonló idolokkal (Tiszadada-Kálvinháza, MiskolcFűtőház, Szeghalom-Kovácsdomb, Körösladány környéke). „... a lapos idolok a helyi őslakosság fából készült istenségeinek cserépbe való átültetése."

130 3. A SZATMÁRII-CSOPORT LELETANYAGÁNAK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Körös kultúra ismertetőjegyeit a hagyományos tál, kehely és fazék formák mellett az alacsony csőtalpas tálak, a ritkán előforduló profilált aljak, a csípett és mélyen tűzdelt díszítés képviseli. A Körös kultúrára jellemző pelyvás soványítás mellett már finoman iszapolt darabokkal is találkozunk, sőt a polírozott felület sem ritka. Formailag a tagolt peremű, befelé ívelt oldalú tál, a négyszögletesedő és bomba alakú edények, a karéjos peremű tálak, ill. a magas csőtalpak megjelenése, a sima lapos aljak; díszítésben pedig a tűzdelt és bekarcolt vonalak megjelenése, a monokróm fekete, barna vagy vörös festés, a Schlickwurf kizárólagossá válása együttesen mutatják a Szatmár II-csoport AVK jellegzetességeit. A figurális ábrázolásban a háromszögletű arcú idol szintén az AVK-ra utal. Az ívelt gyöngyözéses festés és a téglatest alakú idoltípus Erdélyen keresztül a Balkán keleti felére jellemző. A Szatmár II-csoport kőipara átmenetet képez a Körös-Staröevo komplexum és az AVK között:

131 kőanyagára a jellegzetes Körös és vonaldíszes kőeszköztípusok együttes jelenléte jellemző, ill. a helyi nyersanyag növekvő aránya.

132 A Szatmár II-ben - a lelőhelyek földrajzi elhelyezkedéséből adódóan - nagy számban találjuk meg az obszidiánt, de korántsem olyan mértékben, mint pl. Erdélyben, a Cris kultúrában. Méhteleken

133 a kőeszközök anyagának 80%-a obszidián,

134 ami jóval meghaladja a Körös kultúra dél-alföldi lelőhelyeinek anyagában lévő obszidiánok számát. Ez természetesen összefügg a nyersanyaglelőhelytől való nagyobb távolsággal. De az ok az is lehet, hogy az erdélyiek szerezték meg az obszidiánnal való kereskedelem jogát, szinte kizárva abból a dél-alföldieket. Megállapíthatjuk, hogy a Szatmár II-csoport a fent említett sajátosságok miatt kulturálisan a vonaldíszes kerámia kultúrköréhez tartozik és annak legkorábbi fázisát képviseli. 127 /. Lichardus i.m. (1974) Abb. 1677. (56.) - Kalicz N.-Makkay J. i.m. (1977) Taf.l86/13a-b. (382.) 128 EcsedyL: Two Neolithic idols from Eastern Hungary. FolArch XXVII (1976) Fig.la-b. (43.); Fig.2a-b. (45.) 129 J. Pavúk-M. Cochadziev i.m. Abb.l6./3a-b. 130 KorekJ. i.m. (1977) 48. 131 Katalin T. Biro: Chipped stone industry of the Linearband Pottery Culture in Hungary. In: Chipped Stone Industries of the Early Farming Cultures in Europe. Cracow 1987, 134. 132 E. Bácskay-K. Simán: Some remarks on the chipped stone industries of the earliest Neolithic populations in present Hungary. In: Chipped Stone Industries of the Early Farming Cultures in Europe. Cracow 1987, 128. 133 Korábban a Szatmár I-csoportba, ma már a Körös kultúra erdélyi ágához sorolt lelőhely 134 Kalicz N.-Makkay J. i.m. (1976) 17. 85