A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Régészet, ókortudomány - Nagy Emese Gyöngyvér: Az alföld vonaldíszes kerámia kultúrájának kialakulása

A megfelelő minőségű talaj kiválasztása azonban nagymértékben igazodott a helyi adottságokhoz: a legkorábbi VK telepeit elsősorban löszterületeken találjuk meg. A fejlődés későbbi szakaszaiban már nem ragaszkodnak feltétlenül ehhez a talajtípushoz.

103 Az AVK lelőhelyek többségének mikrokörnyezete hasonló, vagy azonos a Körös telepekéhez. De eltérően a folyóparti Körös lelőhelyektől - ahol gyakori az árvízveszély - az AVK telepek 90%-a szinte száraz területen található. Az AVK népessége már a legkorábbi fázistól a lösztalajt (tölgyerdővel) részesíti előnyben, de később megjelennek a homokos talajon és az erdős zónában is.

104 Földrajzi viszonyok Az AVK különböző népcsoportjai elfoglalták majdnem az egész Tiszántúlt: a Tisza és mellékfolyói síksági völgyein kívül az Északi-középhegység lábánál, sőt a későbbi periódusokban a hegyvidéken is létesítettek telepeket. A Szatmár-csoportok (korábbi és későbbi fázis) lelőhelyeinek elhelyezkedését a 3. térképen láthatjuk: elsősorban a Kraszna-Szamos-Tisza háromszögét foglalták el. A két csoport területe a Szamoshátról terjedt el a Tiszaháton, ill. a Tisza bal partjának mentén a Tisza-kanyarban; FelsőSzabolcsban átlépi a Tiszát és eléri az Eperjes-Tokaji hegységet,

105 a Tisza jobb partján lefelé pedig Kőtelek-Huszársarok jelzi a Szatmár II-csoport legdélebbi előfordulását.

106 Településszerkezet Kalicz N. tiszazugi megfigyelései alapján azt mondhatjuk, hogy az AVK települései - a Körös kultúrához hasonlóan - egyrétegűek. A Körös telepek hosszan elnyúlnak egykori medrek partján, míg az AVK települései kisebbek, de nagyobb számban fordulnak elő, és főleg a vízparttól távolabb eső, alacsonyabb területeket foglalják el. Ezeken kis közösségek (általában 2-3 ház) csak rövid ideig laktak egy helyben.

107 A Körös kultúrára a téglalap alaprajzú, cölöpös szerkezetű, paticsfalú, egyhelyiséges, nyeregtetős szerkezetű háztípus a jellemző. Ilyet tártak fel pl. Tiszajenőn.

108 A telepek kivétel nélkül hosszan elnyúló, horizontális szerkezetűek. Néha az 1 km hosszúságot is meghaladó lineáris telepek két-három építési fázis alatt jöttek létre. A kisebb telepeken 5-10, a nagyobbakon 50 vagy ennél is több házzal lehet számolni. A házak a folyópartokat követve egy vagy két sorban álltak kb. 30-50 méterre egymástól.

109 103 J. Lüning i. m. 49-50. 104 K. Kösse: Settlement Ecology of the Early and Middle Neolithic Körös and Linear Pottery Cultures in Hungary. BAR 64 (1979) 132. - Raczky P.: Újkőkor. In: „Szolnok megye a népek országútján". Szolnok megye története a régészeti leletek tükrében. Állandó kiállítás vezetője, Damjanich János Múzeum. Szolnok 1982, 16. 105 Bóna I.: Szabolcs-Szatmár megye régészeti emlékei... (1986) 17. 106 Raczky P. i. m. (1983) 162. 107 Kalicz N.: Tiszazug őskori települései. RégFüz 8 (1957) 86-88. - Raczky P.: Neolithic Settlement patterns in the Tisza region of Hungary. In: Mem.Museo Civ.St.Nat. Verona, Sez. Scienze Uomo, 4, 1995, 77. 108 Raczky P.: A Körös-kultúra leletei Tiszajenőn. ArchÉrt 103 (1976) 171. 109 Makkay J.: Some Comments on the Settlement Patterns of the Alföld Linear Pottery. In: Siedlungen der Kultur mit Linearkeramik in Europa. Nitra 1982, 159. - Horváth F.: A Tisza-vidék újkőkori településrendszerének és háztípusainak áttekintése. In: MFMÉ 1988-1, 15; 17. - Horváth F.: A Survey on the Development of Neolithic Settlement Pattern and House Types in the Tisza Region. VitH II Budapest 1989, 85-86. 66