A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: A sírhant mint motívum Kölcsey lírájában

De néked élni kell, ó hon, S örökre mint tavasz virulni, Ah, mert omladékidon Reszketve fognék szétomolni Hazám, hazám! A Rákos c. versben bibliai szemléletességgel mondja ki a hazáért hozott áldozat termőre fordulásának vágyát, s ennek a való világban való megvalósulását: Néked, tenéked szent szabadság Áldozik a nemesen kifolyt vér! Magozz fel, ó vér, puszta mezőnk fölett, S teremj magodból szép csemetét nekünk! Itt már felbukkan az újjászületés, a feltámadás képzete is. A lélek életének bizonyossága más verseiben is jelen van, pl. a Talányok VIII. részében (1821): „Feltörtem a zárt, hogy nyerjek más életet", A Vérmenyekző

19 (1823), a Rény

20 (1816) vagy A képzelethez

2

* c. és más művei további bizonyítékokat szolgáltatnak a lélek megújulással kárpótolt életére. A heroikus áldozat halhatatlan érdemének ellenpontjaként fellelhető a síron túli átokkal sújtott gyávaság és árulás, pl. a Zrínyi második énekében (1838): 0 gyáva fajt szült, s érte sírba jut S míg hamvakon majd átok űl, Az ősz apák sírhalminál. Mindezek alapján állíthatjuk, hogy a túlvilág képzetéhez Kölcseynél hozzátapad a jutalmazás és büntetés isteni gesztusa is. A másféle élet, a feltámadás vágya és hite spirituális képzetet alkot néhány ismert Kölcseyversben. A kísérteties szellemidézést a legismertebb HusztnkX

22 (1831) kezdhetjük, folytathatjuk az Éji temetéssé (1836), de gondolhatunk a korábbi művekre, vagy pl. a Kazinczyra is: „És fölkél hideg álom alól bús árnya sötéten ". Kölcsey a síri világot tehát a gondoktól, fájdalmaktól megszabadult lélek örökké boldog, felszabadult, élő állapotának tekinti. Ehhez a szabadsághoz idilli környezet társul. Vallási jellegében hamarabb találjuk meg a görög mitológiát, mint a keresztény tanítást. Mindez azonban legtöbbször csak részletező díszlet, a hangulat érzékeltetésének kelléke. Durva belemagyarázás lenne azt állítani, hogy a református Kölcsey zsoltáros-bibliás műveltsége lengi körül a valódi vagy képzelt sírokat. Az azonban felfogásában nyilvánvaló, hogy az emberi szellem a testből és földi bánatból egy minőségileg másfajta, könnyed életbe távozik, ahol az élet szenvedéseiért kárpótlásban lesz része. Ezt az igazságszolgáltatást az Isten vagy inkább az istenség hajtja végre, olyan létező erő, amely egyedüli birtokosa minden ismeretnek az élők méltatlan sorsáról. Az általa számontartott 19 „ Lélek él, ha vész a szív " 20 „ Tiszta kebelre / Vad sors ha rohan: /Intesz egedből, /Saz isteni lélek/Nem süllyed el. " 21 „ 5 ki bátran szállt a küzdés ellenébe, / Mosolyogva dől majd jobb sors hív ölébe " -- s a csarnok elontott / Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém " 23 „ Dúlt álmok után, / Kísérteti órán / Száll gyermeked árnya feléd. " 444