A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Hogyan és mivégre olvashatjuk ma Nagy Lászlót?

törekvő hős csodálatában lesz megszüntetve (aufheben). E lírai személyiség által közvetített normához való felemelkedésben ismerhető fel a szinte egyetlen lehetséges befogadói magatartás, hisz a művészet alapfunkciója e paradigma szerint az adott világ negatív túlhaladásában megszülető értékvilág és norma követésére való felszólítás. A műkritikák a Nagy László-versek jelentését a mindennapi élet megalkuvásainak elutasításában, s az értékteljesség és boldogság utópikus ígéretében vélik megtalálni, s a „lehetetlen képviseletében" bár komorabbá válónak, de kiteljesedőnek érzik e költészetet, a kor szellemével szembeni tragikus korszerűségnek ismerve fel azt. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy míg az utolsó két kötet versei tragikus megrendülésről is tanúskodnak, addig az elemzések, bár érzékelik a korábbi értékbizonyosság eltűnését, mégis inkább az előző kötetekhez való kapcsolódást, a szerep kiküzdött érvényességét hangsúlyozzák. Jellemzően foglalja össze e szemlélet lényegét Kiss Ferenc: „Veszélytudatában mégsem az a fontos, hogy tényleg megrohad-e a világ, hanem annak a tendenciának az értéke, melyet ő képvisel..."

28 Az önmagához való hűség feltétlensége s az emberi határszituációkban való létezés állandósága lesz ezekben az interpretációkban a lírai személyiség világának legfőbb értéke, akinek cselekedetei noha paradigmatikus érvényűek a közösség számára, „nagyságukat mégis elsősorban az egyén feletti síkban érik el".

29 Vizsgálatunk ezen a pontján talán már meg lehet nevezni azt a rendezőelvet, azt a kultúraértelmezési módot, ami a fent elemzett műkritikai elveket a 70-es évekre egységbe fogta. Ez pedig az irodalmi kultusz,

30 amely mint beállítódás Nagy László és költészete feltétlen, néha határozottan kultikusnak tűnő tiszteleteként jelent meg, mint nyelvhasználat pedig a gyakran tapasztalati lag ellenőrizhetetlen, magasztaló kijelentésekben érhető tetten. Csoóri Sándor írja a Zöld Angyal kapcsán: „A költő, aki meg akarja váltani a világát - kilép belőle. Ezért van tele minden irodalom nagy leszámolásokkal. Nagy László leszámolása számomra eddig a legnagyobb arányú. Teljesebb mint bárki másé. Ha eszembe jutnak a szekfényfiókokat kihúzogató polgári költők, kétszeresen is elfogult leszek. Nekik mivel kellett leszámolniuk? Illatos levélkékkel, zsúrokkal, ódon karszékekkel, zongorával, könyvtárszobával, s a könyvlapok között összepréselődött örökkévalósága."

11 Görömbei András is e beállítódás jegyében értelmezi Nagy László költészetének korszerűségét: „Korszerű-e Nagy László személyében és művészetében tündöklő minőségigény, fenség és tisztaság? Korszerű-e az ő költői magatartása? A mindenség színe előtt feltétlenül helytálló és korszerű. Bennünket minősít (kiemelés tőlem - L. L.), hogy tisztának a tisztát megőrizzük-e, s képesek vagyunk-e oltalmazni az időben."

32 Szécsi Margit pedig egyenesen a magyarság megmaradásának tétjeként értelmezi, hogy lesznek-e olvasói Nagy László verseinek: „Megküzd-e a nép az ő királyfiáért? Ha a halál tette őt védtelenné: ki az, aki eljön az ő nevében? Kicsoda győz a hős nevében? Nekünk ez van olyan kérdés, mint a Lenni vagy nem lenni. A válasz akár megmaradásunkról is dönthet."

33 Halála után pedig különös jelentőséget kaptak az irodalmi legendák, elbeszélések. E kultusz éppúgy következik a kör irodalomértésének mikéntjéből, mint a Nagy László-versek jelentős része által kínált, megkívánt olvasói szerepből. E költészet valóban jelentős lehetőséget adott az ideológiakritikai irodalomértés kiteljesedésére, s így a Domokos Mátyástól idézett gondolatra utalva elmondható, talán e kritikusi gárdának is szerencséje volt Nagy László költészetével. Tisztában vagyok azzal, hogy elemzésem nem ölelte fel e közösség számára érvényes szimbolikus rend valamennyi elemét, s azzal is, hogy a fent említett értelmezési sajátosságok némelyike 28 Kiss Ferenc: A lehetetlen képviseletében. Tiszatáj, 1979. 4. 41. 29 Jeleazar Meletyinszkij: A mítosz poétikája. Bp., 1985. 295. 30 Az irodalmi kultusz értelmezéséhez Dávidházi Péter könyvét vettem alapul. Dávidházi Péter: „Isten másodszülöttje" A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza. Bp., 1989. 31 Csoóri Sándor: Zöld Angyal I. Új írás, 1966. 3. 76. 32 Görömbei, i. m. 34. 33 Szécsi Margit, i. m. i. h. 426