A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre: Gulyás Pál az Ady Társaságban

Ti nem arra zuhantok, merre mi, a ti pályátok, jaj, nem a miénk! Más napnak vagytok forgó tervei, más csillag vonz titeket, más szirén! Pedig minket egy útfélé terel az égő csipkebokor és Sión... de köztünk áll szelíden s szomorúan a fehér szárnyú Evangéliom. Jó hírt jöttem mondani: gyermekek, jertek, ti vagytok az olaj tövén a régi gyökerek, forradjatok, ne legyen már a szívetek kemény... „Az Ady Társaság eszmeváltása - az eddigiekből is látható - idegen világhatalmi változásoktól függetlenül, sőt azok ellenére ment végbe" - bizonygatja Gulyás. Tanulmányát azzal fejezi be, hogy az „Ady Társaság számára elképzelhetetlen immár az esztétikai tér evangéliumi tér nélkül... Számunkra a magyarság: út. Ragaszkodunk sorsszabta utunkhoz."

48 A felzaklatott kedélyek nem csillapodtak. Tóth Béla Vidék és irodalom címen írt elemzést

49 Debrecen irodalmi életéről, s megérkezve a húszas évekhez, az Ady Társaságról is megemlékezett: „... Ady átfogó szellemének liberalizmusából táplálkozó magyarság, de főleg Babitstól tanult tiszta irodalmiság, az esztétikai ízlés kozmopolitizmusa voltak eszményei." Az elismerésnek tetsző minősítést Kardos László jellemzésekor jószerint visszavonja: „A jelleg nélküli irodalmiságnak s művészi relativizmusnak a Nyugat által elindított s máig képviselt szempontjait ő valósítja meg legtökéletesebben Debrecenben." Majd így ír: „Az Ady Társaságnak nemrég még volt egy bizonyos rétegű sznob közönsége, de a Társaság irány-kitűzésével egy időben az is világnézetileg szervezkedett s elmaradt." Nem okozott meglepetést, hogy Tóth Béla cikkére a másik oldalról gyors válasz érkezett.

50 Juhász Géza több ponton is vitába szállt a fiatal debreceni kritikussal, „aki a társaság keletkezését elintézi pár általános formulával, a továbbiakban is folyton lényegelhomályosító közhelyekbe téved." Juhász Géza szellemes fordulata szerint Tóth Béla a társaság „fő érdemét olyanformán fogalmazza meg, mintha afféle jobbfajta hangversenyiroda lett volna..." Szemére veti a fiatal tudós tanárnak, hogy Ady átfogó szellemének liberalizmusát, Babits tiszta irodalmiságát és az esztétikai ízlés kozmopolitizmusát csak színvonalnak hajlandó tekinteni, iránynak nem! „Más kérdés, hogy ez a megállapítása meg már csaknem úgy hangzik fölvilágosult korunkban, mint egy rendőri jelentés" - minősíti az esztétikainak bajosan nevezhető megközelítést, melynek alaptalanságát azzal is cáfolni igyekszik, hogy Németh László „erre a liberális, sőt kozmopolita mismásra merte bízni a hungarológia gondolatát!" Fellebbenti a fátylat Tóth Béla fogalmazásának furcsa eufémizmusáról: nála a sznob közönség zsidót jelent. A továbbiakban Juhász még két nagy hordrerjű megjegyzést tesz: „Sajnos, az irányváltás óta nemcsak ez a világnézetileg szervezkedett (?) bizonyos rétegű sznob maradt el, hanem elriadt a Társaságtól jószerint mindenki, kedvét vesztette maga a társaság is, olyan teljesen, hogy ha csak a föltámadás csodája nem 48 A tanulmány sajnálatosan kimaradt a Nyugaton át kelet felé c. összegyűjtött tanulmányok 1993-ban kiadott kötetéből. 49 Prot. Szle 48. évf. 1939. máj. 261-266. 50 Ki lát jobban? Jegyzet Tóth Béla cikkéhez. Prot. Szle, 48. évf. 1939. jún. 328-321. 415