A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre: Gulyás Pál az Ady Társaságban

1930 végén a társaság vitadélutánokat kezdett szervezni. Az első vita „Kié Ady?" címmel zajlott le, s igen jól sikerült. Ezen felbuzdulva még 1931 januárjában meghirdették a második témát: „Van-e magyar drámairodalom" címmel. Az ankét bevezető előadását Béber László tartotta. Az egyik újság így hirdette az eseményt: „Van-e magyar drámairodalom, ez abban a korszakban, amikor Molnár Ferenc és tanítványai nemcsak a magyar színpadon uralkodnak, hanem meghódították a közönséget szerte Európában, sőt túl a tengeren, amikor a háború után is oly népszerű színpadi íróink léptek fel, mint Zilahy Lajos vagy Fodor László, ebben a korszakban ez a kérdés vakmerőnek tetszhetik. És mégis erről van szó, hogy ez a fajta dráma igazi magyar dráma-e vagy kifejezi-e a kor lelkét? S ha ebből a szempontból nézzük, már nem látszik a kérdés jogosulatlannak..."

10 Az ankétot Gulyás Pál foglalta össze és tudósította egy tanulmányértékű írásba foglalt hozzászólás bevezetésében." Megtudjuk belőle, hogy Béber László nagy elméleti felkészültséggel és erkölcsi bátorsággal megformált előadása azt a fő megállapítást tartalmazta, hogy voltaképpen nincs is válságban a magyar dráma, mert hisz nincs is magyar dráma. „Béber a dráma lényegének valamely filozófiai probléma megoldatlanságát tekinti, ez a probléma a modern időkben a kollektív eszme." Kardos László a filozófiai probléma és a szociális tartalom helyett a művészi formára vetette a súlyt: forma dat esse rei. Fáy Árpád szerint a magyar dráma válságban van, mert még nem született meg az a géniusz, aki a társadalmi jelenségekre is módosítólag hatna. Oláh Gábor a dráma lényegéül az egyén és végtelen összecsapását jelölte meg, a jövő drámáját kollektivista keretek közt képzeli el és Berlint látja az új drámairodalom forrongó kohójának. Ezzel szemben Gulyás Pál úgy vélte: „Az én megaionja teszi a drámát... A dráma kollektivitása növekedni fog, de vele együtt növekedni fog individualitása is épp a drámai polaritás törvénye alapján." Mert a kollektív gondolat lényege az, hogy minél több embert emeljen egyéniséggé. A kollektivitásnak ez polgári liberális felfogása, s Gulyás tudja, hogy a kijelentést a baloldali teoretikusoknak kell címeznie: „Dantét óriási szelleme kiemelte a keresztyén kollektivitásból... Lenin holttestét bebalzsamozták és emléke mauzóleumot kap, amelynek aljában elvész az utcák sokasága: az ismeretlenek." Vagyis a kollektivitást hirdető társadalom ellentmondása: a sokaságot vezérek uralják, pedig a rendszer szürke milliói is a kiemelkedésre vágynak. A magyar dráma válságát illetően Gulyás nem pesszimista. Arra alapoz, hogy: „A magyar irodalmi lélek figyelme teljes intenzitással idáig a lírára fordult... Líránk mindinkább szintetikussá vált. Babits Danaidák-ja már sok helyen matematikai formákba fullasztja Petőfi nyílt, lobogó lelkét. A lélek kezd nagyon is sokrétűvé válni, a magyar lélek kezd ahhoz a ponthoz elérkezni, amelyen eddigi lobogását, mélabúját, sejtelmességét kénytelen lesz egy új műfaj keretébe illeszteni, illetve az eddigi műfajról a súlypontot egy másik műfajra átváltani. Ez szükségképpen átvezeti a drámára, mely a lírának legközelebbi rokona... Mégegyszer kérdem: válság a csend? Válság-e, ha hallgat az idő?" Költőnk okoskodásában van gondolat, következtetése mégis önkényes, vagy használjuk az ő kifejezését: rapszodikus. A lírai mondanivaló bizonnyal egyre bonyolultabb, rétegezettebb, de a kifejezésmód keretei tágíthatóak. Nem törvényszerű, hogy a líra drámára váltson, s egyszer elhaljon. A műnemek között van kölcsönhatás, átmenet, s bizonnyal fejlődnek és minduntalan változnak, de hogy egyik a másikat véglegesen felváltsa, az nem törvényszerű. Gulyás drámafelfogásából egyébként teljességgel hiányzik a társadalmi meghatározottság. Oláh Gábor Berlintől várta a megújulást, mert a weimari köztársaság liberalizmusa felszabadította az alkotóerőket, s a kollektivizmus eszméje által új célokat állított a kultúrpesszimizmus, az „Untergang des Abendlandes"élmény helyére. Gulyás Ady zseni-kultuszából és a magyar sorshelyzetből kiindulva úgy véli, 10 Vita a magyar drámairodalomról - Az Ady Társaság vasárnapi előadása, Debreceni Újság - Hajdúföld (a továbbiakban DÚ-Hf), 1931. jan. 16. 11. 1

' Gulyás cikke: A magyar dráma válsága - Hozzászólás az Ady Társaság vitájához, DÚ-Hf, 1931. jan. 25. 8. 405