A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)
Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről
a különböző idők folyamán máshol és más népeknél is előfordul. A középkor önsanyargató irányzata az ily lemondást helyeselte, sőt szentnek magasztalta. A néphit a földi vagy mennybeli boldogságot ígéri a fiatal házasoknak, kik az első éjjelen vagy éjjeleken önmegtartóztatást gyakorolnak, vagyis nem közösülnek egymással. 2 " Az ilyen éjjeleket Tóbiás-éjszakáknak nevezték el egy deuterokanonikus Tóbiás könyvbeli betoldás alapján. 212 Ismert a József-éjszaka elnevezés is a nászéjszakai önmegtartóztatásra. 213 Ez a szexológiában is használatos kifejezés bibliai mondára vezethető vissza: József a nászéjszakán nem közösült Máriával. 214 Mind a József-éjszaka, mind a Tóbiás-éjszakák elnevezés keresztény (bibliai) hatásra mutat, s föltehető, hogy vallásos meggyőződés inspirálta és táplálta az önmegtartóztatás szokását. Sőt voltak olyan társak, akik a házasságuk hosszú évein keresztül nem érintették egymást. Az ilyen szűzies házasságot, József és Máriára való utalással, József-házasság néven magasztalták. 215 Azokban a közösségekben, ahol nem volt szokásban a menyasszony szüzességének a közösség által történő nyilvános megvizsgálása, ott is szigorú elvárás volt, hogy a lány szüzén menjen a házasságba. Helyenként a legényektől is elvárták, azonban jóval kisebb gyakorisággal, s ellenőrzésére egyébként sem volt lehetőség. A nemi erkölcs így tulajdonképpen csak női erkölcs volt. 216 Ha a férj rájött a nászéjszakán, hogy a menyasszonynak már „Leesett a koronája", 211 „Elhullt a pártája", 21 * „Eltörött a kisbögre" 2]9 vagyis elvesztette a szüzességét, s épp ezért „Csalán kezébe, nem liliom", 22 " elzavarta az asszonyt, vagy ha együtt maradtak, élete végéig szemére vetette. Az érintetlenség elvesztése válóokként is szerepelt, mint azt a következő balmazújvárosi eset is mutatja: Vót olyan is itt a faluba, hogy a násziccakán jött rá az ember, hogy leverték előtte a harmatot, és kérem szépen otthagyta az asszonyt. El is választották tőle, mer ügyi mán próbált vót. 221 A közösség által megkövetelt érintetlenség megőrzésének morális és gazdasági vonatkozásai voltak. 2,1 Heller Bernát: Kard a hálótársak közt. Ethnographia, 1906. 216.; Kaari, U., 1990. 136. 212 Az ótestamentumi deuterokanonikus irat - Tóbiás 6, 22 - első része hírül adja Tóbiás és felesége Sára súlyos megpróbáltatásait. A Tóbiással való házassága előtt Sára hét férjét vesztette el. Egy Azmodeus nevű gonosz démon ölte meg őket a nászéjszakán. A bajban Tóbiás és Sára istenhez fohászkodik. Vö.: Bibliai Kislexikon. (Budapest, 1978) 226.; Ez a történet azt a föltevést erősíti, hogy az önmegtartóztatást eredendően a gonosz szellem elleni védekezéssel magyarázták. Más kérdés, hogy a bibliai példázat egy korábbi házassági szokás átértelmezése is lehet. L.: Ferenczi /., 1982. 934.; Paul Sartori, aki a Tóbiáséjszakák német adatai mellett indiai és távol-keleti párhuzamot említ, úgy érvel, hogy a gonosz lelkek irigységétől való félelem okozta a megtartóztatást. Sartori, P., 1910. 110-111.; L. még: Schroeder, L, 1888. 193., 209., 210.) Dr. K. Dietz-Dr. P. G.-Hesse, 1975. i. m. 416.; Pais István: Bibliai érdekességek, történetek, aforizmák. (Budapest, 1996) 4. kiad. 544-545. 213 Dr. K. Dietz-Dr. P. G. Heese, 1975. i. m. 193. 214 Vö.: Bibliai Kislexikon (Budapest, 1978) 117. 215 Heller B., 1906. i. m. 216.; Hertz, W.: Spielmannsbuch, 2. kiad. 396. 216 Vajda M, 1988.53. 217 O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. (Budapest, 1966) 277. 218 O. Nagy G, 1966. i. m. 547. „Elejti a pártát" alakban is ismert. 219 O. Nagy G, 1966. i. m. 368. Mondták úgy is „Eltörte valaki a kisbögrét", uo. 220 O. Nagy G, 1966. i. m. 120. 221 Vajda M., 1978. 8.; vö.: Vajda M, 1983.; A görgényi református egyházmegye válóperes jegyzőkönyvében szereplő vádirat szerint, 1766-ban „[...] feleségét azzal motskolta az I.(nctus), hogy mikor első éjszaka ee hálta, mingyárt meg esmérte hogy szűz nem volt. " Idézi: Szabó T. Attila, 1978. i. m. II. 933-934. 341
