A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről

Egyes vélemények szerint a nőnek közösülés után gyorsan le kell szállnia az ágyról, mert a lusta asszonynak leánya vagy ikergyermeke lesz. Más vélemény szerint az ikergyermek születése arra mutat, hogy az anya lusta volt, s hanyattfekve maradt a coitus után.

144 A gyermekáldás biztosítása mellett mágikus és preventív eljárásokkal igyekeztek a gyermek világrajövetelét, a szülést is megkönnyíteni. Göcseji hiedelem szerint „Ha a menyasszony midőn első éjjel feküdni mennek, s vőlegénye csizmáját lehúzza, és észreveszi az abba tett kétfilléres lepottyanását, s azt fölveszi, könnyen fog szülni. Ugyanezen alkalommal, ugyanezen célból a vőlegény a menyasszonyt háromszor megemelinti.

145 Általánosan elterjedt hiedelem szerint a nászéjjelen tilos a fiatal férjnek felesége melléhez nyúlni, mert különben sebes lesz a nő emlője szülés után,

146 ami gondot jelent a szoptatásnál. A lakodalom ideje veszélyes időszak: a menyasszony és vőlegény védtelen, befolyásolható, megrontható életszakaszban van. Ahogy a mágikus hiedelmek és eljárások sora kapcsolódott a gyermekáldás biztosításához a nász éjjelén, ugyanúgy számos esetben igyekeztek előidézni a házasság meddőségét is, rontó célú mágia útján.

147 Éppen ezért nagy gondot fordítottak a rontás megakadályozására, elhárítására.

148 Ezért tisztították seprűvel az utat a menyasszony előtt, mikor a hálóhelyiségbe kísérték, nehogy belelépjen valamilyen tété menybe,

149 ezért vizsgálták meg tüzetesen a lakodalmi tisztségviselők a fektetés előtt a nászágyat.

150 nehogy az abban elhelyezett rontó célzatú anyagok révén árthassanak az itjú párnak a különböző hiedelmek szerint. Ilyen szerepet játszott egy 1730-as hódmezővásárhelyi boszorkányper tanúvallomása szerint a lófej is: ,, Ez előtt circiter 25 Esztendővel midőn meg házasodott volna fatens [Mádi István] első estve [...] Magasné vette meg az Agyakat, és a fejek ala két száraz Ló fejét tett, mas nap föl kötvén a fatens felesége, az előtt való Széves Szeretettit tellyesegel el vonta, úgy annyira, hogy az felesége a fatensnek, Kutbanis akarta magát eölni Eött Esztendeje Gyermekek sem volt, annak utána penigh egy Török Aszony itt Vásárhelyen hazanként Koldulva történet szerint a Eatens hazahoz ment, et proprio motu meg mondotta, hogy ezért nem volt ekoraighis Gyermeketek, hogy az a Két Lófej volt az fejetek alatt, midőn el vetted a felesigedet /"...7"

151 144 Temesváry R., 1899.31. 145 Gönczi F., 1914. 313.; Temesváry R., 1899. 27. 146 Székely Leo: Gömör megyei babonák. Ethnographia, 1896. 378.; Némethy Endre, 1939. i. m. 64.; Temesváry R., 1899. 27. 147 Itt nem szólunk azokról az adatokról, melyek a lakodalom egész menetét végigkísérik. 148 Egy Békés vármegyében 1804-ben lejegyzett történet életképszerücn írja le egy menyasszonyfektetés során - minden bizonnyal a fiatalok nászának megrontására készülő boszorkány „hatástalanítását" mi nállunk fektettük le a' vőlegényt és Menyasszonyt, 's osztón mikor a' nyoszolyó Asszonyok általkísérték őket, magam is elmentem vélek mint háziasszony, 's eljöttekvéilem a' szolgálóink is. Mikor osztán bementünk a' cseléd házba, előlment lámpással a' legöregeb nyoszolyó Asszony, osztán mihelyst a' ház közepére ért elkiáltja magát: Jaj boszorkány van a' háznál! Mind a hat kerekes rokkán egyszerre fontak! szaporán az ajtót bé kell zárni, az ablakon is áljának hogy a' boszorkány el ne szökhessen! - A' Vőlegénynek pedig neki esnek: izibe rúgja le a gatyáját! (botsánat) osztán hirtelen elkapják kezeiből a gályáját! azt osztán által húzzák a mester gerendán, 's a' mester gerendát vél le megkötik: s osztán nagy dijadalmosan mondják: No már most a boszorkány sem el nem szökhetik sem el nem változhatik. Ezt követően tűvé tették a házat, de semmit sem találtak, míg végül a sutban, a rokkák mögött egy ismeretlen macskára leltek, melyet még a ház asszonya sem ismert. „Vágjuk el a félfülét, megtudjuk, ki a boszorkány!" - mondták. Negyednapra a templomban egy „füle vágott" asszonyt látnak, akit megfognak, s mint boszorkányt viszik a helységházához. {Dömötör Sándor: Földi János babonás történetei. Ethnographia, 1929. 183-184.) 149 Dömötör S, 1960. ]50

GarayÁ., 1911.236. 151 Schräm F., 1970. 1.229. 328