A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről

A régi lakodalmakban miután az ifjú párt zene- és énekszó mellett a mennyegzős ágyhoz kísérték, a lefekvés előtt a menyasszonyt megfosztották lányságának jelétől: levették a szüzkoszorúját és pártáját.

47 Hajdan karddal vágták le fejéről.

48 Baráti Lajos közleménye szerint

49 a középkorban is ismert szokás továbbéléséről van szó. Már IV. Béla király hasonló nevű, ifjabb fiának Kunigundával, Ottó brandenburgi őrgróf leányával 1264. október 24-én Bécs közelében, a Fischa torkolata mellett elterülő mezőn, nagy pompával megtartott lakodalmáról szóló tudósításban is szerepel: miután az ifjú párt ünnepélyesen összeadták, a vőlegény: IV. Béla herceg, menyasszonya fejére arany koszorút vagy koronát tett, amelyet „magyar szokás szerint" egy főúr kivont karddal nyomban levett. A magyar Simplicissimus már idézett leírása is megemlíti, hogy a lakodalmi fáklyás táncot követően a vőfély kardjára tűzve hozta vissza a lakodalmas nép közé a fektetést követően a menyasszony pártáját és koszorúját.

50 Még nyilvánvalóbb, részletesebb leírással és magyarázattal szolgál idevonatkozóan Apor Péter „Metamorphosis Transilvaniae" című művében, ahol „a régi erdélyiek lakodalmiról és házasságiról" szól. Miután az elhalás színhelyére bevitték a menyasszonyt, és átadták a vőlegénynek, „azután az vőfély az kardját kivonta és karddal az menyasszony fejéről az koszorút lemetszette, és az kardja markolatjáig lebocsátotta, mezítelen lévén az kard (az azért volt, hogy emlékezzék meg a menyasszony, hogy mivel szüzességinek jegyét, az koszorút karddal veszik le, úgy viselje magát az szent házasságban, hogyha azt megmocskolja, kard lészen az fején), azután az vőfély jó éjszakát vett az új házasoktól, és az nyoszolyókisasszonynak kézit fogván, mezítelen karddal, az koszorú az kardban lévén és az szevendékhordozók előtt menvén, az lakodalmas helyre visszament. A nyoszolyóasszony az menyasszonyt levetkeztette, az vőfély penig az nyoszolyókisasszonnyal hármat-négyet fordult, azután az kardból az koszorút az földre vetette, és azt néggyé vágta, jelentvén, hogy már vége vagyon az menyasszony lányságának."

51 A karddal való menyasszonyi koszorúlevételről Bél Mátyás is megemlékezett,

52 és számos adat szól a szokás későbbi továbbéléséről is mind a magyarságnál,

53 mind a történelmi Magyarország nemzetiségeinél is.

54 Egyes helyeken még századunkban is megmaradt, hogy a menyasszony valamikor 1900 előtt a menyasszonyfektetés, később pedig a menyasszonytánc előzte meg. 1877 és 1880 között még általános lehetett a menyasszonyfektetés, de 1880 körül a hagyomány szerint egy szerencsétlenség miatt tömegesen elhagyták és attól kezdve csak szórványosan találjuk nyomait. Utolsó előfordulására 1915-ből van adatunk A hagyomány szerint 1880 körül Pörkölt Imri lakodalmán a vőlegény pipájából tüzet fogott a zsúptetö, mialatt a menyasszony és a vőlegény a padláson „háltak". Haláleset nem történt ugyan (a vőlegény erről kapta a Pörkölt ragadványnevet), de a község elhagyta először a padonhálás szokását, és valószínűleg ezért lassan magát a fektetést is. - Bakó F., 1955. 395-396. 47 Magyarság Néprajza IV. (Budapest, é. n.) 171. 48 Bálint S., 1943. 222.; Tápén még emlékeznek rá. hogy ez valamikor kardvágással történt. - Bálint Sándor: A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgozatok. (Budapest, 1981) 33. 49 Baráti L., 1922. i. m. 94. 50 I. m. „Der ungarische oder dazianische Simplicissimus" (1683) XX. fejezet. Vö.: Baráti L, 1922. i. m. 95. 51 Apor P., 1978. 108-109. 52 BélM., 1984. i. m. 474. 53 Vö.: Bálint S., 1981. i. m. 33.; Szendrey Ákos a múzeumok néprajzi gyűjteményeiben is fellelhető vőfélykardok kapcsán hívja fel a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a tárgyi anyag mellett a szellemi hagyományok gyűjtése is a tárgyak funkciójának megismeréséhez: „A vőfélykészségek közt pl. ott látunk egy kardot, de mit érünk vele, ha nem ismerjük a vőfélyi kard történeti eredetét, s mennyire nyer etnológiai jelentőségében ez a tárgy, ha ismerjük a menyasszonykoszorú levételében való szerepét. - Szendrey Ákos: A néprajzi gyűjtések és a magyar babonaszótár terve. Néprajzi Értesítő 1939. 111. 54 A D-Németországból származó császártöltési németeknél a menyasszony rozmaring koszorúját a vőfélyek lemetszik fejéről. - Réső Ensel S., 1867. 82.; A Sáros megyei tótoknál is az egyik drusba (vőfély) - mielőtt a vőlegény ellopja menyasszonyát, hogy a padlásra szöktetve vele háljon - a ház közepére ültetett menyaszszony szalagjait az egyik drusba (vőfély) elkezdi a kardja végére szedni, hajából is kifonja a szalagokat, végül leveszi a pártáját is és kardja hegyére tűzi. - Réső Ensel S.. 1867. 238.; A Károlyvár környéki horvá318