A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Természettudomány - Sándor István–Dudás Miklós: Néhány faj (Falconiformes, Strigiformes, Ciconia nigra, Corvux Corax) állomány felmérése a Beregi-szatmári síkon

Cserköz erdő Magosliget határában 168 ha-on elterülő erdő, főleg botanikailag értékes (kárpáti sáfrány). Meglehetősen szétszabdalt állományok alkotják. A fészkelő fajok száma meglepően alacsony. Ezt elsősorban a még fészkelésre alkalmatlan fiatal erdőtagok túlsúlyával magyarázzuk. Túrricsei erdő Egy tömbben álló, mintegy 240 ha-os, zömmel gyertyános tölgyes, mely közvetlenü a Túr partjával érintkezik. Az állományban kanyargó, de már részben feltöltődött holtmedrek maradványai is bizonyítják mindenkori kapcsolatát a Túrral. A vízjárta részeken tölgy-kőris-szil ligeterdő foltok ékelődnek a magasabb térszínű gyertyános tölgyesek közé. Egy hatalmas tarvágás kettéosztja az összefüggő blokkot. A területet jó közepes fészkelő helyként tartjuk nyilván. Jánki erdő Változatos korösszetételü, összefüggő 370 ha-os erdő, döntően ültetett tölgyesekkel. Sajnos hasonlókat tapasztaltunk, mint a Lónyai erdőben. Intenzív vadgazdálkodás folyik, s ennek tudjuk be, hogy a leggyérebben fordulnak elő itt fészkelő fajok. Birhói erdő Fehérgyarmat és Tivadar között terül el, 200 ha-on. A szomszédságában felhagyott rizses területek, halastavak, magas sásrétek húzódnak, változatos élőhelyeket biztosítva. Az erdő maga erősen szétszabdalt, különböző korösszetételü állományokkal. A közepes fészkelőhelyek kategóriájába soroltuk. Kaszonyi és Tarpai hegy Külön érdemel említést a két Beregi szigethegy, a Tarpai hegy teljes egészében szőlő, illetve gyümölcsültetvény. A Kaszonyi hegy jelentős része szőlőültetvény, de fönnmaradtak kisebb cseres tölgyes foltok is. Mindkét hegyen van felhagyott és még működő kőbánya is, melyeket potenciális uhu fészkelőhelyként tartunk nyilván. Ezeket a helyeket minden évben átvizsgáltuk, eredménytelenül, míg 1988. áprilisában (dr. Endes M. társaságában) a Kaszonyi hegy nem működő bányája falán, egy szikla párkányon megfigyeltünk egy példányt. Egy hónap múlva sikerült a költő üregét is megtalálni, ahol már két teljesen kifejlődött, de még repülni nem tudó fiókát találtunk. A következő évben a talált „köpetek" és zsákmányállatok maradványai alapján csak feltételezzük, hogy ismét sikeresen költött, de az üregét nem találtuk. Még ugyanebben az évben, késő ősszel 4 db, az NSZK-ból származó (uhu visszatelepítési program) röpképes fiókát engedtünk szabadon (kettőt a kaszonyi, kettőt a tarpai bányában). 1990. tavaszán a kaszonyi művelt bánya erősen omladékos falán találtuk meg a kotló tojót egy kis üregben. A tarpai bányában is mutatkoztak rendszeresen uhuk, de fészkelésre utaló nyomokat nem találtunk, pedig három költő üreget alakítottunk ki számukra. 26