A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX–XX. századra

Milyen táj 14 fogadta a magyarokat a Kárpát-medencében? A természeti viszonyokra - számos tudományterület bevonásával (földtudományok, történeti éghajlattan, növény- és állatföldrajz, régészet, történeti földrajz) csak közvetett 15 úton nyílik lehetőség. Bizonyos, hogy a domborzat 16 a IX-X. század óta alig módosult. De szembetűnő a mélyebben fekvő térségek feltöltődése. A lösz, az iszap lerakodása a felszín kiegyenlítődését okozta, amely kedvező terepet kínált a folyóvöl­gyek, árterek későbbi hasznosításában. Az Alföldön kialakult egy olyan felszíni formáció, amely e tájegységben a természetátalakító munkálatok megindulásáig uralta a földhasznosítást. 17 Közis­mert, hogy az alföldi táj vízrajza követte az éghajlat változásait, „... (noha) az írott források csak kevés helyen teszik lehetővé a régi vízhálózat térképezését". 18 A természetes vegetáció 19 növénytársulásairól viszonylag megbízható adatok állnak rendelke­zésre. A folyómentében fűz-nyárfaligetek, magasártéri szil-kőris-tölgy erdők, nádas mocsarak szikesek, sziki tölgyesek, tőzeges rétlápok találhatók. A homokhátakon pusztai és gyöngyvirágos kocsányos tölgyesek, borókások, szubmediterrán jellegű homokpuszták, buckaközi szódás szikesek fordultak elő. A flóra képét tarkították a tatárjuharos tölgyesek, törpemandulás cserjések. Az Északi-hegyvidék és Erdély hegyekkel ízesülő vidékein, a Mezőföld dombságba simuló részén, a Dunántúli-középhegységgel érintkező területeken szubmediterrán jellegű tatárjuharos-moholytöl­gyes-cseres tölgyerdők, löszpusztai foltokkal tarkítva, borították a tájat. Az Alföld peremvidékén néhol előfordult még juharos-tölgyes erdőség is. „... késő újkőkor és a bronzkor embere már meglehetősen fejlett földművelő kultúrával rendelkezett. Elsősorban a löszös hátak termékeny csernozjom talajú gyepeit törte fel vagy legeltette. Ezek fokozatos erdősödését az éghajlat kedve­zőbbé válása ellenére megakadályozta, s itt ... a még klimatikus ősi puszta részben közvetlenül átmehetett a szántóföldes kultúrpusztába ... a honfoglalás korában a löszhátak sztyeppjei, száraz legelői, gyepjei még igen kiterjedtek lehettek. Innen húzódhattak rá az Árpád-korban kialakított megye- és községhatárokra, s így maradtak fenn a löszpuszta-rét jellegzetes fajai a füves mezs­gyéken még az újkori, egészében szántóvá alakult tájban is. Hasonlóan ... maradhattak meg a pusztai erdők fajai is." 20 Az Alföld homokos területein 21 a szukcesszió csak a nyáras-borókás fü­ves bozótig jutott el. 14 Somogyi, 1967. 11-34.; Uő: Az Alföld földrajzi képe a honfoglalás és a magyar középkor időszakában. In: Észak- és Kelet Magyarországi Földrajzi Évkönyv. Miskolc-Nyíregyháza, 1994. 1. köt. 61-68. Később: Somogyi, 1994. 15 A régi természeti viszonyokra utal a szárazulatok és a vízzel borított területek aránya, a hőmérséklet és csapadék változása a növénytársulások térbeli elhelyezkedése és módosulása. Lásd. Györffy György­Zólyomi Bálint: A Kárpát-medence és Etelköz képe egy évezred előtt. In: Honfoglalás és régészet. Szerk.: Kovács László. Bp., 1994. 13. Később: Györfjy-Zólyomi, 1994. 16 Ua.: 14. 17 Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza. Bp., 1995. 3. kiadás, 5-28.: „A Glaser-féle kamrák (életkamrák) a megtelepülés és a földmüvelés, az árterek a rét- és legelőgazdálkodás, a rideg állattenyésztés fő területei voltak. Az ún. kamrák az ártéri mocsarak és lápok révén alakultak ki." I. m. 13. 18 Györfjy-Zólyomi, 1994. 15. Az ősi állapot „időszerűsége" a folyószabályozásig jószerével csak az időjárás­tól függött. A korabeli csapadék mennyiségére utal: Ua. 19. A VIII-XII. század éghajlatát - ún. viking kor­szak - melegebb hőmérséklet jellemzi. Ezt egy hűvösebb, esős időszak váltotta föl, amely némi ingadozá­sokkal, a XVII. században érte el „csúcspontját" mint „kis jégkorszak". I. m. 17. 19 Magyarföld- magyar faj. Bp., é. n. 2. köt. 72.: az Alföld területének töredéke földművelésre és pásztor­kodásra alkalmas ligeterdő és javarésze állattartásra megfelelő pusztamező. Lásd még: Ua. 81. Az ún. láp­erdők - sokoldalú hasznosítással - a folyóvizek vonulatát követik. Lásd: Györfjy-Zólyomi, 1994. 20-21., 22. 20 György-Zólyomi, 1994. 22. 21 Uo., lásd még: Somogyi, 1994. 61-75. 237

Next

/
Oldalképek
Tartalom