A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX–XX. századra

Surányi Béla AZ ALFÖLD MINT KULTÚRTÁJ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A XIX-XX. SZÁZADRA Az ember tudatos jelenléte a természeti környezetben a változások láncolatát indította el. Noha az egyedi lét fennmaradását biztosító területigénye a kezdetekhez képest a töredékére zsugorodott, az életminőség kívánalmainak bővülése, átrendeződése megzavar(ta)ja a természet önszabályzó egyensúlyát. A természeti táj egy hosszú folyamat

2 során fokozatosan elvesztette eredeti arculatát, „humanizálva" - szélsőségektől sem mentesen - kultúrtájjá

3 vált. Az ember tájformáló tevékenysége főleg & földművelés térhódításával teljesedett ki. Kialakultak a nagy mezőgazdasági kultúrák, melyek jól elkülöníthető vonásokat birtokoltak, s messzemenően igazodtak a környezeti adottságokhoz, pozitív „hozadékot" is felvonultatva.

4 Az európai agrártájak sorában Magyarország az ún. Alpokon-túli zónában helyezkedik el, ahol a szántóföldi növénytermesztés és állattenyésztés együttéléséből adódóan alakult ki, s módosult a településszerkezet.

5 Tudvalevően a földbirtokszerkezet, a földművelési módszer sokat változott a századok során, nyomai kitapinthatók az egyes tájak, vidékek arculatán, sok esetben a termelőtájnak történelmi karaktert kölcsönözve. Az egyes régiókban - köztük hazánkban is - összefüggő földrajzi egységekben jószerével már befejeződött az erdő, a rét-legelő és szántó látványos, évezredes küzdelme, jóval nagyobb vagy inkább ökológiai szempontból érzékenyebb területek

6 sorsa még nem dőlt el. Mindenesetre globális problémává duzzadt, közös gondolkodást, cselekvést igényelve. „Milyen tapasztalatokat gyűjtött a természetről a Kárpát-medencében az egymást váltó generációk hosszú sora? Hogyan használta és hasznosította, alakította és őrizte környezetét? Hogyan vészelte át a lakosság a természeti változásokat, védte ki a katasztrófákat és építette be világképébe élményeit? Vajon a Kárpátok kagylójában élők nemzedékei, s különböző nemzetek fiai hogyan és mennyiben sajátították el a természettel való együttélés közös nyelvét?" - teszi föl a kérdést R. 1 Sántha Attila: Környezetgazdálkodás. Bp., 1993. Ált. r. 43. Később: Sántha, 1993. 2 Kerényi Attila: Általános környezetvédelem. Szeged, 1995. 31-46. Később: Kerényi, 1995. 3 Kultúrtáj-történeti táj-műemlékvédelem. Bp.-Keszthely, 1993. 25-30.; Michael Dower definíciója szerint: „kultúrtájnak nevezem azt a vidéket, amelynek látványa az emberi tevékenység és a föld olyan jellegzetes kapcsolatának terméke és tükre, amely hosszú ideje kezdődött és ma is tart." I. m.: 28. Lásd még: Ökológia. Sh-Atlasz. Bp., 1995. 2. kiadás, 134-145. 4 „Gazdagodott az emberi élet, a kultúra, s változatosabbá vált maga a természet. A kultúrtájban élő embernek környezete, az elődök által megkezdett munka, a hagyományhoz való ragaszkodás érzését jelenti. S az életmód, a földhöz való kötődés egy hatékony együttműködés meglétére utal." L. 3. jegyzet. 5 Uo.: „Az ősi civilizációk kömyzetkárosító hatása már tartós, máig is ható változásokat, leromlást okozott a környezetben. A hatások már regionális szinten jelentkeznek, így bizonyára az ökoszisztéma egészére is hatottak, azonban ezek még nem okoztak globális méretű elváltozásokat." Lásd Sántha,, 1993. 44. 6 Feladatok a XXI. századra. Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia dokumentumai (Agenda 21). Bp., 1993. A világ helyzete 1987/88., 1991., 1992., 1993., 1994., 1995. A Washingtoni székhelyű Worldwatch Institute éves jelentései a fenntartható társadalomhoz vezető folyamatokról. 235