A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)
Történelem - Ablonczy Balázs: Az 1802-es és az 1881-es debreceni tűzvész történetéről
A nagyváradi káptalan és a váradi prépost egyaránt mésszel, búzával, zabbal és náddal kívánt segíteni. Az utóbbi küldemény jelezte, hogy a polgárok még egy 181 l-eshez hasonló tabula rasa esetén sem voltak hajlandók megválni a tűz- és életveszélyes építőanyagoktól. 103 A segélyek kiosztása kaotikusan zajlott. Jó ideig fel sem jegyezték, ki mennyit kapott, tág teret nyújtva ezzel mindenféle manipulációnak. Ibrányi ezért többször intette a város vezetőit, akik csak nehezen szánták rá magukat az összeírásra. A károsultakat, vagyoni helyzetük szerint négy csoportba osztották. A legmódosabbak illetve akiknek semmilyen tulajdonuk nem sérült, gyakorlatilag nem kaptak támogatást. 104 Az utcakapitányi rendszernek az 181 l-es vész volt a hattyúdala, ettől fogva nem alkalmazták. A minden addigit felülmúló pusztulás lehetőséget adott a tanácsnak arra, hogy a lehető leghatározottabban érvényesítse városrendezési elképzeléseit: csökkentették a közök számát, igyekeztek felszámolni a zsákutcákat, szélesíteni a meglevő utakat. Az állandó tűzbizottság munkájában Fazekas Mihály is részt vett, mint a Varga utca küldötte. 105 Ibrányi "plánuma" háromszáz négyszögölben maximálta a teleknagyságot és tíz forintot adott minden kisajátított és utcaszélesítésre felhasznált négyszögölért. 106 1817-ben Beck Pál királyi biztos vezetésével pedig ünnepélyesen megkezdték Debrecen csatornázását. 107 A város működésük nyomán nyerte el mai képét, innen keltezhető ma is látható utcaszerkezete. VII. ZÁRÓTŰZ Néhány megjegyzés végezetül Debrecenben természetesen még volt tűzvész a következő években. Csak a diáktűzoltók újrakezdett diáriumában száz esetet számlálnak elő az 1808 és 1880 közötti évekből. 108 Tekinthetjük úgy, hogy a tűzvészek a koraújkori, sokban - történelmi körülmények folytán - mezővárosi jellegű magyar városiasodás elengedhetetlennek tetsző kísérői, megszűnésük közvetve új szakasz, a modern polgári társadalom kialakulását jelzik. Egészen az 1860-as, 70-es évekig a tűzvész "megválaszolatlan kihívás" 109 , szoros összefüggésben a magyar városi társadalom szövetének és gazdasági erejének fejletlenségével. A hatvanas évektől kiépültek azok a feltételek, amelyek a katasztrófák elleni hatékony harcot lehetővé tették, a kórházi rendszer, az árvízvédelem, vagy éppen a tűzvédelem kialakulása révén. Nem szabad elfelejtenünk, hogy például a tűzoltóegyesületek születése az ország településein miféle, önmagán túlmutató jelentőséggel bírt a dualizmus időszakában. A katasztrófák elleni védekezés receptjét már a XVIII. városi törvényhozói is pontosan ismerték, ám a következetes megvalósítás egy sor olyan akadályba ütközött, amely a társadalom alapvető kérdéseit feszegette. A XIX. század szellemi pezsdülése gyökeresen új gondolatokat is hozott. A kereskedelem, az ipar, a hit szabadsága mellett immár komoly központi szervező erőre volt szüksége a városnak ahhoz, hogy megvédje polgárait. Alkalmasint saját maguktól. Én-is már munkámra kárpitot botsatok Édes Barátaim most Isten hozzátok. (Kabai János:Szomorú Krónikái Uo. május 24., 534-536. o. HBmL IV. A., 101 l/a, Jegyzőkönyvek, 82. o., 293. o., 1811. május 4. L. uo. 271.0., 1811. április 13. A plánumot és az arra vonatkozó reflexiókat 1. HBmL, IV. A. 101 l/a, 279-284. o., 1811. április 28. Szűcs: i. m. 1872, 840. o. Rácz: i. m. 1981, 79. o. NagyS.: i. m. 1957,39.0. Fazekas: i. m. 105. o. 208
