A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Ablonczy Balázs: Az 1802-es és az 1881-es debreceni tűzvész történetéről

A megelőzésben segített még az őrzőházak rendszere. A városban hat utcaház és hat őrzőház állt. 1730 után a polgárokra kirótt őrzés helyett minden utcában négy-négy (ill. tavasszal öt) lándzsás őrző (strázsa vagy wachter) vigyázott a rendre, őket illette a kapitányvíz hiányáért járó 3 forintos büntetéspénz is.

37 1733-ban illetve 1769-ben, 1774-ben, 1799-ben részletes tűzvédelmi rendeleteket készített a városi tanács, amelyekben a legapróbb részletekig meghatározta a követendő települési rendet, tűzvédelmi szabályokat és a tűz megelőzésére szolgáló intézkedéseket.

38 így például 1769-ben felszólították a város polgárait, hogy ültessenek fát a házaik elé, ezzel is akadályozva a tűz tovaterjedését.

39 1784-ben rendelkeztek téglakémények építéséről, vagy ennekhíján kötelezték a háztulajdonosokat a fakémények sárral való betapasztására.

40 Szüntelenül áradtak az utasítások tízházgazdáknak, utcakapitányoknak, esküdteknek, hogy mi a feladatuk az ellenőrzés során: "Egyebütt is hogy a kéményeket a Gazdák megseperjék vagy sepertessék, és tűzre, minda magok, minda cselédjeik jol vigyázzák, parancsollyák meg" vagy; intő szó a házak népeinek, "éjjel nappal minnyájan vigyázzanak, sehováne mennyének, Kapitány vizét, vedret, dézsát, lajtorját, lámpásba égő gyertyát készen tartsanak, a tűzre minél nagyobb szorgalmatossággal lehet vigyázzanak és tsendességbe legyenek."

41 IV. TŰZUGRÁS Az 1802. évi katasztrófa Kabai Jánostól tudjuk, hogy az 1802-es év tavasza meglehetősen hideg, ellenben nyár elég meleg és csapadékmentes volt. A Debrecenre jutó csapadékmennyiség java főként júniusban esik, az ún. európai monszun hatására.

42 Már hetek óta rekkenő hőség uralkodott, amikor 1802. június 11-én, a pünkösd utáni pénteken, déli háromnegyed egy és egy óra között lángra lobbant Jóvér Mihályné pálinkafőző öregaszszony sertésólja, a Kis Csapó utca és a Morgó utca sarkán.

43 (Helyéről Id. a mellékelt térképet) Roncsik Jenő gyújtogatásról ír, forrásait nem jelöli meg, így megállapításait a vízelvezető árok fölé kinyúló disznóólról és annak meggyújtásáról fenntartással kell fogadnunk, csakúgy, mint a forrásokkal még kevésbé alátámasztott Híres tűzesetek című kötet szerzőinek kijelentését.

44 Keresztesi József állítása már hitelt érdemlőbb, de bizonyítékokat ő sem hoz fel.

45 Bár vizsgálat folyt a tűz felderítéséről, semmiféle eredményt nem hozott. ítélet sem született. Sajátos rímeltetésü soraiban Szüts Sára így írt a tűz megjelenéséről: 37 Zoltai: i. m. 1939, 12. o. Ugyanitt lábj.: egy-egy őrzőház felszereléséhez tartozott 12 bőrveder, 2 vasabroncsos dézsa, 1 vasabroncsos kád, 2 csáklya, 1 vízhordós szekér, 2 fa vagy réz vízipuska) ld. még Markusovszky: i. m. 20. o. 38 Roncsik: i. m. 1929. 6. o., ill. Markusovszky i. m. 18-20. o. 39 Zoltai: i. m. 1937., 163. o. 40 Uo. 163. o. 41 Besze - Iván - Major: i. m. 110. o., ül. 111. o. 42 Justyák János - Tar Károly: Debrecen éghajlata, Debrecen, 1994, KLTE, 37.0. 43 Roncsik: i. m. 1939., 10. o., és Nagy S.: i. m. 1957., 37. o. Más feldolgozások (Szűcs István: Debrecen története III, Debrecen, 1872., 832. o.) illetve források (Kabai: i. m. 21. o.) egybehangzóan állítják, hogy a tűz Dinnyés Istvánné óljából futott szét. Balogh István: Debrecen, Budapest, 1958, Képzőművészeti Alap, 29. o. 3 órakor keletkezett tűzről ír. 44 Roncsik: i. m. 1939., 10. o. ill. Híres tüzesetek..., 8. o. 45 Keresztesi József: Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XVIII. század végén - napló, Budapest, 1882, kiadja Ráth Mór, 392. o. 200