A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)
Történelem - Ablonczy Balázs: Az 1802-es és az 1881-es debreceni tűzvész történetéről
A diáktűzoltó-testület eredete nem teljesen "terra incognita", mint ahogy azt utolsó vezetője állítja. 29 1704-ben született meg a testület működésének első átfogó szabályozása. Az iskolai törvény többek között kimondta, hogy a tűzoltócsapat tagja akár a tanítási órát is otthagyva indulhatott a tűz leküzdésére. A tüzek után 25 dénár büntetés terhe mellett vissza kellett térnie a Kollégiumba. Az utcán való csatangolás és adományok elfogadása tilos volt. Az 1733-as Gyuladásról való Statútumok külön megemlékeztek felszerelésükről, és a meglévő hatvan bőrveder mellé száz vízipuskát is rendeltek számukra. 30 (Valószínűleg a mai - főként strandon használatos - vízipuskák bodzából, fából, később rézből készült elődeire kell gondolnunk, amelyek csekély hatásfokkal működtek.) 1764-ben a város beszerezte az első "machinát", tűzoltófecskendőt, amelyet 1773-tól a Kollégium épülete mellett a célra felhúzott színben, - machináriumban - tároltak, a diákság pedig szorgalmasan gyakorolta használatát. A Machinista Társaság tagjai a diákság elitjének számítottak. Az általában huszonöt jól megtermett felsőévesből álló tűzoltó egység tagjai, élükön a fővizésszel számos privilégiumot élveztek: dupla boradagot kaptak, mentesültek a napos szolgálattal és az éjjeli őrséggel kapcsolatos feladatok alól. 31 Őket segítette a "bontó osztály", amelynek tagjai csáklyákkal, baltákkal, botokkal felszerelve, valóságos csatarendben biztosították a machina útját a tűz helyéig. Bár a diákok kezdettől használtak botokat, baltákat az akadályok (értsd: kerítések, ólak, kisebb gazdasági épületek) lebontásához a tűz helyszíne felé való robogásukban, eszköztárukban csak viszonylag későn, 1834-ben tűnt fel a hét- illetve nyolckilós bot, a kis és a nagy gerundium. A megkülönböztető jelzések ezen korai változata természetesen jelentős anyagi kárt okozott. A tovaterjedő tűz ellen bevett módszer volt még a szomszédos házak tetőzetének elbontása vagy egész épületek letárolása. A diákok ebbéli ténykedése nem mindig aratott osztatlan sikert. Nyilasi István debreceni polgár egy ízben, a födém leverése feletti mérgében "kutyateremtette diákoknak" nevezte a tűzoltókat, amiért egyheti áristomot kapott. 32 Olyan is előfordult, hogy a feldühödött gazda fejbevágott egy tűzoltó diákot. 33 Tömegverekedésre is volt példa. Ugyanakkor a machina korlátozott kapacitása mellett a tűz megfékezésére egyetlen esély égő épületek körüli kiterjedt senkiföldje kialakítása volt 34 Ezzel a módszerrel éltek tehát a leggyakrabban. A távolabb levő házak tetejét pedig vizes lepedőkkel vagy állatbőrökkel takarták le. 35 Mint azt a magáról megfeledkezett cívis büntetéséből is láthatjuk, a város nagyra értékelte a diákok önfeláldozását. 1719-ben, tűzoltás közben huszonhármán sebesültek meg közülük és harmincnégyüknek leégett a csizmája. A magistrátus káraikat haladék nélkül megtérítette. "De még hányszor megtörtént, hány példa van rá jegyzőkönyvünkbe, hogy az ügybuzgó tag vagy súlyos testi sértést kapott, még többször pedig az, hogy belehelte a lassan ölő mellkórt, és lett áldozata a könyörületesség szép erényének" - írja pátosszal Nagy János már idézett munkájában. 36 A diáktűzoltók szervezetét - a XIX. század közepétől szaporodó, és gyakran tettlegességig fajuló összetűzések után - 1880-ban végleg feloszlatták, feladatát átvette az akkoriban alakult Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Az utolsó tűzoltók találkozójára 1910-ben került sor, de fájdalom, közülük már senki sem volt képes a feje fölé emelni, kitartani és megforgatni a nagy gerundiumot, ami pedig hajdanán a felvétel elengedhetetlen kritériuma volt. 29 Nagy János: A Debreczeni Református Főiskolai Tűzoltó Egylet története, Debrecen, 1878 - Klny. a Debreczen c. lapból, 4. o. 30 Nagy S.:A debreceni..., 13. o. 31 Híres tűzesetek, 97. o. 32 Koncz: i. m. 49. o. 33 Nagy Sándor: A debreczeni református kollégium, Hajdúhadház, 1933, a szerző kiadása, 273. o. 34 Fazekas: i. m. 103-104. o. 35 Nagy S.: i. m. 1957, 35. o. 39.o: az utolsó machina, kézihajtású fecskendő fényképe. 36 Nagy J.: i. m. 27-30. o.. A 97-98. o-n pedig megtaláljuk a csapat kései, 1877-78-as felépítését és a latin nevű beosztásokat. 197
