A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Ablonczy Balázs: Az 1802-es és az 1881-es debreceni tűzvész történetéről

"pajkosságért" halálra ítélte Szabó Gergelyt.

14 A Tűzvészbizottság iratainak tanúsága szerint gyakran előfordult, hogy az irtózatos veszéllyel nem törődve, haragosának házát igyekezett lángra lobbantani egy-egy bosszúálló polgár.

15 A tüzek eredetét tehát két csoportba oszthatjuk: egyfelől valóban voltak bosszúból, egyéni érdekből vagy vallási-politikai okokból okozott tüzek. Másfelől az emberi hanyagságnak döntő szerepe lehetett a tüzek előidézésében. Dolgozatunkban az 1802-es és 181 l-es tűzvész körülményeit, lefolyását és következményeit vizsgáljuk. Egyrészt mert a modern magyar társadalom születésekor történvén, már gondosan és sokoldalúan dokumentált eseményekről beszélhetünk, legyen szó jogi, irodalmi vagy elbeszélő forrásokról. Másrészt a tűzvészek körülményei rámutatnak a korabeli társadalom bizonyos mentalitásbeli, művelődési sajátosságaira, amelyekre a maguk helyén igyekszünk kitérni. Elég legyen itt arra utalni, hogy Debrecen mai képét döntően meghatározta a tűzvész utáni városrendezés. Számos középületen, emléktáblán az 1802-es dátum korszakhatárként szerepel, pedig az 181 l-es tűzvész emberéletben, anyagiakban, épületben sokkal több áldozatot követelt. A kutatás során haszonnal forgattam Roncsik Jenő munkáit, az említetteken kívül A magyar tűzoltó irodalom című bibliográfiáját (3. kiadás Bp, 1938.). Sajnálatos, hogy a magyar technikatörténet ezen áldozatkész "kismesterének", Debrecen volt tűzoltó parancsnokának nevét egyetlen lexikonunk sem említi. (Irathagyatéka a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Levéltárában található.) Áttekintést adtak az eseményekről szóló verses beszámolók, Kabai János Szomorú Krónikája, Szüts Sára és Székely József kegyességtörténeti szempontból is érdekes sorai, Keresztesi József naplója. Kevésbé segítségemre, mint inkább szórakozásomra és okulásomra volt Bessenyei Györgynek elsősorban a tűzvész alkalmából - és nem a tűzvészről - írt, több mint ezerháromszáz soros klasszicizáló, deista költeménye, amelyet láthatóan Voltaire-nek a lisszaboni földrengésről 1755-ben írt verse ihletett. A költő ugyan nem voltjelen személyesen a katasztrófánál, de sorai a tömeghangulat érzékeltetésére kitűnően alkalmasak.

16 II. TŰZ KÖRÜL A tűz Debrecenben a XVI-XVIII. században Debrecent gyakran látogatta a tűz. Az esetek egy porta és a hozzá tartozó gazdasági épületek elhamvadásától egy egész városrész lángbaborulásáig terjedhettek. A város történetében sorjáztak a mindent elemésztő katasztrófák: 1564 (ekkor égett le a Szent András-templom, amelyet Bethlen Gábor adományából építtettek újjá 1628-ban), 1580. 1640, 1656, 1719, 1727. Ilyen körülmények között érthető, ha a város szenátusa számos rendeletet hozott a tüzek és azok előidézői ellen. Az alapproblémát: a zsúfoltságot és a tűzvész megelőzésének kialakulatlanságát feltehetően mindenki világosan látta. A város már a XVI-XVII. század során megpróbált beleszólni a telekrendezésbe, kevés sikerrel. A telkek továbbra is rendkívül keskenyek voltak, a zegzugos utcák nehezítették a mentőcsapatok munkáját. A porták melléképületeit legtöbbször a szomszédos házak hátához ragasztották, megsokszorozva ezzel a tűzveszélyt, mert az egyik udvarban keletkezett tűz pillanatok alatt átterjedhetett a környező házakra.

17 14 Roncsik: i. m. 1939, 6. o. Híres tüzesetek, 89. o.Illetve Haász Imre: Boszorkánypörök Debrecenben. Debreceni Szemle, 1929. május, 229. o. idézi Komáromy Andor: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára című munkáját Budapest, 1910, CV., CVI., CVII. 15

HBmLIV. A. 1012., Tűzvész, 1800. május 13-14., 1811. április 15,62. 16 Bessenyei György: Debretzennek siralma, (közli Harsányi István). Irodalomtörténeti Közlemények, 1923. l.sz. 54-80. o. 17 Az utcarendről ld. Sápi Lajos: A városrendezés kezdetei Debrecenben a XIX. század elején in A debreceni Déri Múzeum Évkönyvvé 1948-56. Debrecen, 1957. 119-131. o. itt 120. o. A telkekről: Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról - A lakóház külseje és részei in A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937, Debrecen, 1937. 161. o. 194