A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIII. század végéig

gabonatized mennyisége alapján a többi falu közül kiemelkednek még Berekböszörmény, Kovácsi, Peres (Mike-), Szepes és Váncsod.

49 A falvak gazdálkodására vonatkozóan meg kell jegyeznünk, hogy területünk a XIII. században a későbbi századokat is számítva vízben jóval gazdagabb volt. A Tisza áradásai nagy területeket öntöttek el. A Hortobágy, Kadarcs, Árkus, Kösély valamint a Berettyó, Ér, Körös, Kalló mente biztosított a közelükben hátságokra települt falvaknak dús legelőket, réteket, kaszálókat. A délnyírségi tájon is sokkal több vízfolyás volt, nyírvizek a hatalmas tölgyesek, szilesek és kőrisesek között. Az erdők jóval nagyobb kiterjedésűek voltak, mint akár a jobban adatolt XV-XVI. században. A XIV. század végéhez viszonyítva több kis falu települt az erdők természetes tisztáira és irtásföldre, mint például Soma, Tamási, Ujlak-Szentjános, Köpcs, Pac, Peres (Mike-), Cégény, Demeter. Ezek népessége a falutól valamivel távolabb eső irtványokon, „kertek"-en gazdálkodott. Az állattartás igen jelentős volt elsősorban a disznó és a juh, majd a marha és a ló. Jellemző az az 1208. évi adat, mely septelyi birtokosnak nyolc szántó ökre, harminc juha és egy lova elrablásáról tudósít. A földmüvelés aránya már a XII. század végén állandóan növekedett, a gabonatermesztés a XIII. századra általánosnak mondható. A termés átlagokra fényt vet egy 1219. évi adat, mely Pelőke faluban elfoglalt két ekealja föld kétszáz kepe gabonatermése miatti perről szól. Egy eke földre tehát száz kepe, azaz kétszáz köböl gabonatermést lehet számítani. Sok adatunk szól a halászóhelyekről, halastavakról. A réti pákászokat a vízimadarak tojásaikkal, az élvezhető húsú fajták közvetlen táplálékkal látták el. Jelentős jövedelmet hozott különösen a Sárréten a nádalás. Nádasokért folytatott perről bajomiak és rábéiak között 1215-ből értesülünk. A vadalma, vadkörte, szeder és súlyom voltak a falvak népének gyümölcsei. Vannak adataink a méhészkedésről is, például Ártánd szolgálónépe évenként tizenkét akó mézet adott a garamszentbenedeki apátságnak. Nehezen tudjuk megrajzolni településeink szerkezetét, külső képét. Erről a birtoklástörténetre jól használható források nem szólnak. A házak nagy része félig földbe süllyesztett egy- vagy kétosztatú volt. Faluk paticsfal, vagy döngölt agyagból készült. A fában gazdag vidékeken boronaházak is voltak. Tetőfedésre zsupszalmát és nádat használtak. A legtöbb helyen külső kemence is volt. A házat, istállókat, ólakat, a házakhoz tartozó kerteket árkok vették körül. A templomok „kőből" - azaz téglából épültek, de a XIII. században bizonyára még volt sok fából épített egyház is. Toronynak kevés templomnál van nyoma, azokat is rendszerint egy második építési szakaszban emelték. A templomok általában kiemelkedő kisebb dombon, a falu közepén épültek, de ez nem volt törvényszerű. A monostorokat kivétel nélkül természetes vízjárás, vagy vizesárok vette körül, mint Gáborjánmonostorát a Berettyó kanyarulata, az érpályi monostort művileg megnagyobbított vízjárás, Adonymonostorát pedig egy patak választotta el a falutól. A kéziratot 1996. december 15-én zártam le. Györfjy, 1963. 584-588. passim. 184