A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Börtönlíra a XVIII. század végén – különös tekintettel Batsányi János költészetére

ten elvetésének mozzanatát, legfeljebb a babonás vallásosságot ítéli el. Ez a vers a lélek legmélyén megbúvó hitéről vall, tudja, hogy ezt csak az átélt szituációval együtt lehet hitelesnek elfogadni. Egyedülállósága azonban épp e verset teszi fogságlélektanilag rendkívül értékessé. A vers kezdő és záró tétele kimutathatóan Klopstock hatását mutatja, tartalmi és formai szempontból egyaránt, a középső, legeredetibbnek tűnő rész pedig Batsányi nagy mintaképét, Ossziánt idézi. Az Ama dicső magyar kezdetű töredék szintén Kufsteinben készülhetett, annak az eposznak a tízsoros részlete lehet, amely a honfoglalásról szólt volna, s amelyről Kazinczynak is említést tett. Feltételezhető, hogy A szerencséhez című verse is fogsága idején keletkezett, hiszen erős gondolati rokonságot mutat Batsányi védőiratával. Alapgondolata a rendíthetetlen elszántság: Nincs ki lelkem megrettentse vagy: Van magyar még ki ma sem kél / A halállal alkura! Ebben a versben is jelen van a kufsteini magány jelzése: Enmagamba költözöm, de itt találjuk az önfeláldozásra kész hazaszeretet kinyilvánítását is: Ó Hazám!... lm felajánlom / (Ah! fogadd el) éltemet.'

1

'

2

' 5. A börtönlíra hozadéka Batsányi költészetének két csúcsa van: a kassai korszak megmutatta a forradalmár politikus költőt, Kufstein pedig a lírikust. A későbbi időszakokban ugyan még fel-fellobbant költői becsvágya, de mind több akadályt kell legyőznie, s fáradozása egyre kevesebb eredménnyel jár. Kufstein az élményszerző életszakasz lezárulása. Későbbi verseiben nemigen találkozhatunk olyan érzelemmel vagy gondolattal, amely Kusfteinben vagy előzőleg meg ne jelent volna műveiben. Tehát azt gondolhatjuk, hogy elsődleges élményanyaga és gondolatisága 1796-ig összegyűlt. A művészi eszközök tekintetében sem tanul már később semmi lényegesen újat. A kifsteini korszak a művészi tökéletesedés szakasza. Bátran alkalmazza a hangulatoknak, érzelmeknek legmegfelelőbb szabálytalan formákat is. Politikai hangja csendesebb lett, s ezen nem is csodálkozhatunk. Véleménye azonban nem változott, erre bizonyság a Verseghy Ferenchez, a Három töredék, a Tűnődés, A szerencséhez. Hogy művészi szempontból éppúgy tengelynek lehet tekinteni a kufsteini évet, mint biográfiailag, azzal is igazolhatjuk, hogy az ekkor írott verseiben már egyéni stílussá ötvözi az idegen hatásokat. A klasszikus rendet itt bomlasztja meg a szentimentalizmus, mely nem egyszer a reformkori romantikához vezető gyökereket ereszt. Ez a korszak érlelte ki sajátos szentimentalizmusát, amely még eleven, semmi dekadens fülledtség nincs benne. A fogság mint lélektani helyzet tulajdonképpen kedvezett a stílusjegyek egyéniesítésének. Az ember és természet viszonyában megtaláljuk a szentimentalizmusra jellemző atvetíteseket, ám ezek a költői élethelyzetben szubjektíve nagyon is indokoltak. Tanúi lehetünk a részletek precíz kidolgozásának. Az igazságért való szenvedés hősies vállalásának hangsúlya gyakran a társakról vetül át a lírai szubjektumra. Ezek mellett apró motívumokban is ott találjuk a szentimentalizmus stílusirányzatának nyomait. A kufsteini élmények költészetének későbbi korszakára is termékenyítőleg hatottak. Számos később keletkezett versében fedezzük fel a kufsteini élményeket. Mindent egybevetve: ha mennyiségileg nem is, de minőségileg igen termékeny, s később már felül nem múlt színvonalra érkezett Batsányi költészete akkor, amikor emberileg a legmélyebbre vettetett. Éppen ebben az ellentétben érkezik irodalmunkba a szentimentalizmus hiteles megjelenése. Az ő költészetében sem válik azonban uralkodóvá ez a stílusirányzat, mert érzelmei sohasem homályosították el benne a józan okosságot. 43. Ua. 78. 355