A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

nosítható kizárólagosab a verbális gondolkodással. Állást kell foglalnunk amellett is, hogy a képi és a fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodás szétválasztása is erőszakolt, tehát elsősorban elméletileg lehetséges, a gyakorlatban csak tökéletlenül sikerülhet. Szétválasztásukat azonban az emberi gondolkodás kialakulásának és fejlődésének a megértése, valamint gondolkodásunk működésének a feltárása bizonyos mértékig indolkolhatja. Szükségesnek látszik még arra is felhívni a figyelmet, hogy amikor az ember képi gondolkodásáról beszélünk, azzal minden esetben főleg csak azt jelöljük, hogy a gondolkodásban a képi jelleg került, illetve kerülhetett előtérbe — az attól teljességgel elválaszthatatlan — fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodási mód mellett. így például az alkotó művész gondolkodása is amellett, hogy főleg eredetében: intuitív — emocionális — képi jellegű, ugyanakkor — az emberi gondolkodás fejlődésében "a legmagasabb fokra eljutott" — fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodás is egyben, bizonyos mértékig hasonlóan az alkotó tudós gondolkodásához. Végeredményben tehát azt mondhatjuk, hogy egyféle gondolkodásunk van (ez pedig idegrendszerünk, elmeműködésünk összteljesítménye), mely azonban képi és fogalmi (absztrakt, logikus), illetve nem verbális és verbális jellegzetességekkel és tulajdonságokkal is rendelkezik. A faj- és az egyedi fejlődés folyamán bizonyos időszakokban, bizonyos egyéneknél, bizonyos állapotokban és bizonyos körülmények kőzött azonban gondolkodásunk előbb említett jellegei és tulajdonságai közül az egyik vagy másik — a képi vagy a fogalmi (absztrakt, logikus) — előtérbe kerülhet és dominálhat. Közismert, hogy az emberiség fejlődésének bizonyos időszakaiban (az archaikus és a praehisztorikus korokban), valamint az egyedi fejlődés folyamán, bizonyos életkorokban (a gyermekkorban), vagy bizonyos egyéneknél, valószínűleg genetikai alapon is meghatározottan (művészeknél főleg), valamint pathológiás körülmények között (a pszichózisok egy részében) az emberi gondolkodásban, a képi gondolkodási jelleg és tulajdonság állott, illetve áll előtérben és ez dominált, illetve dominálhat is. A fajfejlődés későbbi időszakaiban és az egyedi fejlődés folyamán a felnőttkor idején azonban az ember gondolkodási mechanizmusában, a fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodási jelleg és tulajdonság került előtérbe, és ez dominál is. Az antropogenézis biológiai folyamata — mely feltételezések szerint mintegy 20 millió évvel ezelőtt kezdődött — a genetikus kód megváltozásán keresztül, és a specifikusan emberi genotípus kialakulása után elvezetett a gondolkodás és a beszéd kifejlődéséhez. A képi és a fogalmi (absztrakt, logikus), illetve a nem verbális és a verbális gondolkodás, valamint a beszéd továbbfejlődése pedig lehetővé tette, hogy az ember kultúrát teremtő és hagyományozó lénnyé — valamint alkotó egyéniséggé is — váljon, hogy minden nemzedék módosíthassa és gazdagíthassa elődeinek kulturális örökségét. 325