A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

... A költő igazi anyanyelve a kép, a legrégebbi idők óta elsőrangú kifejezőeszköze a képes beszéd, a hasonlat; sőt, hogy a versnek nincs is más célja, feladata, mint hogy tartalmas, hangulattal telített képeket idézzen fel..." (11). József Attila (17) írja egyik levelében, a lírai kép „látni kényszerít". A művészi képek jelentőségét hangsúlyozza Keresztwy Dezső (11) is mikor ezeket írja: „A művészi kifejezés legfontosabb eszköze, a kép: a művész szándéka szerint lényegére redukált valóság stilizált mása". G E. Lessing (18) is megállapítja: „A költészet ugyanúgy képekben fejezi ki mondanivalóját mint a képzőművészet. Csak ezeket a képeket éppen a nyelv segítségével, az idő közegében idézi fel". Hasonlóan vélekedik M. Gorkij (19) is: „Költeni annyit jelent, mint a való dolgok összességéből kivonni a lényeget, az egésznek az értelmét, és azt képben, művészi formában megtestesíteni." W. Kirsten (20) német költő pedig így nyilatkozik: „A verset a képekben való gondolkodás... diktálja." Ugyancsak a képi gondolkodás jelentőségét mutatja meg az irodalomban, Veres Péternek (21) ez a kijelentése is: „az absztrakt és a konkrét nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező dialektikus ellentétek... az eszme teljes lényegében csak a valóság, a tárgyi világ képeiben fejezhető ki... a művészetben is az eszme és valóság, az absztrakt és a konkrét egysége a mű, a megvalósult műalkotás, a mű, amelyben ott van az eszme kifejezve, a lehető legtökéletesebb tárgyi megformálásban". Ezzel pedig már el is jutottunk a képi gondolkodás — számunkra bizonyossággal legfontosabb — megnyilványulásához: a művészi képi gondolkodáshoz. Ennek jelentőségét és fontosságát már a fenti megnyilatkozásokból is láthattuk. Művészeknél a látásélményekhez kapcsolódó képi gondolkodás perzisztálása (mivel az felnőtt korban egyébként háttérbe szorul) nagy valószínűséggel genetikai alapon is meghatározott. Az is köztudott, hogy a művészi alkotásra való indíttatásban is nagy szerepe van a látásélménynek. Ezt bizonyítja W. Lehmann (20) német költő megállapítása is: „az indíttatást többnyire a látásélmény adja". A művészi képi gondolkodás kapcsolata: a gyermeki, az archaikus és a pszichotikus képi gondolkodással, igen sok ezzel a kérdéssel foglalkozó kutató által megerősített tapasztalat (22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29). Ezekre a kapcsolatokra részletesebben a későbbiek folyamán, a különböző képi gondolkodási formák tárgyalása alkalmával fogunk kitérni. Ha ezek után a műalkotásra — mint a művészi képi gondolkodás legfontosabb eredményére — fordítjuk a figyelmünket, megállapíthatjuk, hogy a művész alkotásaiban a műalkotásban a kép és a gondolat eggyé válik, hiszen az alkotás kizárólag és csakis így válhatik egyszerre többértelművé, sokrétegűvé. Tehát a műalkotásban: a kép, gondolat (a tartalom), a nyelvi kifejezés (a forma) természetesen és széjjelválaszthatatlanul ötvöződnek egybe (30). így tehát „a (tulajdonképpeni) forma, azonos a tartalommal... A forma és a tartalom azonos lévén — minden jól megírt versnek kell legyen tartalma", állapítja meg József Attila (27b). — A műalkotásban megjelenő művészi kép, azonban alapvetően különbözik, amint ezt G. W. Hegel (31) nevezi: a természeti elevenségtől. „A természeti elevenség kívülről-belülről célszerű, a legkisebb porcikáig kifejtett szervezet, míg a műalkotás a maga felületén az elevenségnek a látszatáig jut el, bensőleg azonban közönséges kő vagy fa és vászon, vagy mint a költészetben: szóban s betűben megnyilvánuló képzet. De egy művet nem a külsőleges egzisztenciának ez az oldala tesz a szépművészet alkotásává, csak olyan mértékben lesz műalkotás, amennyire a szellemből származik, amennyire a szellem talajában gyökerezik és felvette a szelleminek a keresztségét, csak azt ábrázolja, ami a szellem helyeslésével jöttlétre... Mármost ebből következik, hogy az érzékinek a műalkotásban természetesen léteznie kell, de csak mint az érzékinek a felülete és látszata jelenhet meg. A szellem ugyanis a műalkotás érzéki jellegében nem keres sem konkrét anyagiságot... sem általános merőben eszmei gondolatot, hanem érzéki jelenlétet akar, aminek érzékinek kell maradnia ugyan, de meg kell szabadulnia puszta anyagiságának szerkezetétől. Ennélfogva a műalkotásban az érzéki — összehasonlítva a természeti dolgok közvetlen létezésével — puszta látszattá emelkedett". A művészi gondolkodás eredménye — amint azt már az előbbiekben is láthattuk — a műalkotásokban megjelenő és kifejezésre jutó művészi kép. A műalkotásokban — legszemlélhetőbben a költői művekben — mindig feltalálhatóak az 314