A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Képzőművészeti és fotókiállítások Debrecenben 1919–1944 között

reczen, Debreceni Újság — Hajdúföld, Debreceni Független Újság) híranyagai, előzetesei, kritikái szolgáltak forrásul, valamint a Déri Múzeum évkönyvében megtalálható „A képkiállítási termek igénybevétele" fejezetei. Debrecenben — szerény XIX. századi hagyomány után —, a Műpártoló Egyesület rendezett először kiállításokat 1901-től a Nemzeti Szalonnal közösen, a Városházán. Ha időrendben tekintjük át a kiállítások sorát 1918—1944 között, jelentős mennyiségű növekedést látunk, de nem hanyagolható el a minőségi ugrás sem. Míg 1919—1922 között alig volt művészi igénnyel rendezett tárlat, 1922-től számolni kell a Műpártoló Egyesület, 1923—1927 között a Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete (illetve a Művészház), 1931-től az Ady Társaság rendszeres jelentkezésével. 1925-től több budapesti művészcsoport tárlatára, 1928-tól pedig nemzetközi jellegű kiállításokra is sor kerül. A fejlődést egyrészt az igény növekedése, másrészt az objektív körülmények javulása eredményezte. Az előbbi a szervezeti élet gazdagodásából, a művészek és műértők egymásra találásából fakadt, az utóbbi a kiállítótermekkel függ össze. 1924-ig nem volt a városban kifejezett kiállítóterem. A csoportkiállítások színhelye a városháza közgyűlési terme, ritkábban a Kereskedelmi Akadémia, vagy a Református Kollégium díszterme, az egyéni kiállításoké, az Aranybika, A Royal Szálló, a művészek iskolai, vagy otthoni műterme és a boltok kirakata. Az első önálló tetővilágításos kiállítóterem a Művészházban volt (Szent Anna utca 5. sz. alatt, az emeleten). 1930-ra megvalósult a régi álom: megnyílt a Déri Múzeum, amelynek földszintjén két modern tetővilágításos időszaki kiállítótermet képeztek ki a tervezők. Ehhez járult még néha a Tisza István Tudományegyetem rektori tanácsterme, az újságíró klub, a MANSZ székház (Széchenyi u. 1.) Az egyéni kiállítások sorában kezdetben műtermi bemutatókról és árusításról volt szó, főleg karácsony körüli időkben Bakoss Tibor, Pálfy József, Csűrös Béla otthoni és iskolai műtermében, az Antalffy és Hegedűs könyvkereskedésben. 1919-ben Toroczkay, 1922-ben Dienes János (Füredi Richárd szobrászművésszel), és Gáborjáni Szabó Kálmán rendezett igényes egyéni kiállítást. Ezt követték azok az egyéni kiállítások, amelyeken tiszántúli alkotók mutatkoztak be (Wagner József békéscsabai, Kenéz János túrkevei, Boross Géza nyíregyházi, Endrő Margit karcagi művészek), elszármazottak tisztelegtek Debrecennek (Tamássy Miklós, Kárpáthy Jenő). Bőven akadt üzleti szellemű tárlat is (Benyovszky István, Czencz János, Pály lya Celesztina, Berkes Antal, illetve a képszalonok vására). Ezeknek a kiállításoknak alig volt propagandájuk eleinte. Csűrös, Istvánffy újságban hirdette bemutatóit, meghívó vagy katalógus nem volt. Az elvétve olvasható cikkekben a legfontosabb adatok és képcímek szerepeltek, vagy egy-egy sekélyes, dagályos dicsérő elemzés. A húszas évek közepén tűnt fel Erényi Géza egy-egy jó kritikája a „Debreczen" hasábjain. Ritka kivételnek számít Holló László Toroczkay kiállítását elemző cikke és Oláh Gábornak tanártársáról, Pálfy Józsefről írt szép kritikája A Műpártoló Egyesület a háború idején is megrendezte karácsonyi tárlatait. 1915 októberében és 1916 decemberében az itthon maradottak (Toroczkay, Dienes, Pálfy, Csűrös), a fronton levők (Hajdú Béla, dobi Oláh) és meghívott szobrászok: Vass Viktor, Pongrácz Szigfrid művei szerepeltek a téli tárlatokon. 1918-ban tavaszi tárlat szervezésére került sor. Több budapesti, szolnoki és nagybányai művész meghívásáról volt szó, de végül csak Szenes Fülöp, valamint az elszármazott Gaál Ferenc küldte haza műveit. Ezután négy év szünet következett, de annál gazdagabb és sikeresebb volt az 1922-es, 1923-as év. 1922. június 10-én, a városházán nyílt meg a tavaszi tárlat, amelyen új nevek tűntek fel: Holló László, Balezer György, Senyéi Oláh István, Gáborjáni Szabó Kálmán, Hrabéczy Ernő, Némethy László, Füredi Richárd, ifj. Kovács János. A kiállításhoz Toroczkay Oszvald és Istvánffy Gyula tárlatvezetése, Paticzky Pál hegedűművész hangversenye kapcsolódott. Később gyakorivá váltak a cigányzenés tárlatvezetések. Az 1922-es téli tárlaton ritka egységben látni Debrecen és környéke művésztársa5. Holló László: Toroczkay Oszvald képkiállítása = DFÚ 1919. nov. 25/4. O. G.: (OLáh Gábor) Pálfy József képkiállítása = DFÚ 1921. márc. 2. 270