A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Néprajz - Magyari Márta: Nagyböjti táplálkozási rend Hajdú-Bihar megye görög katolikus falvaiban
szentelmenyeket a böjt feloldására szolgáló funkcióval is felruháztak. A virágvasárnapi szentelt barka a népi vélekedés szerint alkalmas a böjt feloldására, ha valaki már nem bírja az éhezést, lenyel belőle egy szemet, és utána ehet mást is. Nyírábrányban a szentelt vizet is alkalmasnak tartják erre. Hajdúdorogon és Hajdúböszörményben az előző évi pászka megszárított darabjából kaptak a gyermekek, ha nehezen bírták az éhezést. 38 Az 1940-es évektől kezdődően a görög katolikus családokban a böjt megtartása már nem kötelező mindenkire nézve. A böjt betartásának megítélése jelentősen módosul, először a fizikai munkát végző férfiak mentesülnek alóla. Ők nagypénteken is ehetnek valamilyen zsír nélkül készült egyszerűbb ételt, 39 de az egész nap otthon tartózkodó asszonyoktól továbbra is elvárják, hogy legalább délig ne egyenek semmit. Később az iskolába járó gyermekek részére is főznek már többnyire valamilyen főtt tésztát. 40 Napjainkban a szigorúbb, főtt ételt nélkülöző nagypénteki böjtöt már többnyire csak az egyedül élő idős asszonyok tartják meg. A görög katolikusok a halat nem tekintik böjtös eledelnek, a nagyböjti táplálkozási rendjükben nincs helye a halnak. Jellemző egy nyíradonyi asszony vélekedése erről: „Én nem szoktam halat sütni, hát vagy bűt, vagy nem bűt. Nem bűt az, ha mindenféle jót eszik. Enni éppen eszek én is egy kis olajos kenyeret, de mást nem. Régen az emberek is kibírták azt az egy napot, az én uram is." Összegzésként megállapítható, hogy a görög katolikus nagyböjti táplálkozási rend a századfordulótól napjainkig tartó időszakban jelentősen megváltozott. Ezt a változást a táplálkozási kultúra átalakulása, a megváltozott életforma, az egyházi előírások szigorának enyhülése együttesen idézték elő. A nagyböjt egészére már nem jellemző az olaj kizárólagos használata. A böjtösnek számító (hústalan) ételek alapanyagainak köre jelentősen kitágult. A böjtös napok étrendjéből a pépes ételek és az egyszerű levesek kiszorultak, helyüket főtt és kelt tésztafélék vették át. Határozottan kirajzolódó tendenciaként regisztrálható, hogy bizonyos, korábban a nagyböjt egész időtartamára érvényes előírások és tiltások a nagyhéthez, illetve a kiemelt szigorúságú böjti napokhoz kötődve élnek tovább. Megállapítható továbbá az is, hogy a legszigorúbb böjti napok étrendje (böjt első hétfője, nagypéntek) konzervatívabbnak bizonyult, mint a többi böjtös nap étrendje, hiszen ezeken a napokon mindenfajta főtt ételtől tartózkodnak napjainkban is a hívő görög katolikusok, bár ez jobbára csak az idősebb nemzedékre érvényes. 38. „Nagymama mindig elrakta húsvétkor a szentelt pászkának a rózsáját, és akkor mikor kicsik vótunk elővette húsvétkor, abból tört, adott mindenkinek, egy kis darabot a gyerekeknek, hogy szenteltet együnk, abbul egyenek, hogy a gyerekek ne éhezzenek." (Makkai Mária, szül. 1913., Hajdúböszörmény.) 39. „Az én édesapámnak mindig reszelt tészta levest kellett főzni nagypénteken, beződsigeltik, azt ette, semmi mást. Mer hát az embereknek csak kellett dógozni. Nem lehetett teljesen étlen egész nap." (Molnár Petemé, szül. 1928., Hajdúböszörmény.) „Bizony, azt tartották, hogy akkor nem főztünk semmit. Cibere vót. Meg néha a papa, apósom megkért, hogy délután egy kis puzér laskát főzzek neki." (Magyar Gáborné, szül. 1930., Vértes.) Vö.: Bartha Elek: A hitélet néprajzi vizsgálata egy zempléni faluban. (Debrecen, 1980.) 57. 40. „Gyerekkoromban én nem ettem soha főtt ételt nagypénteken, mer anyám nem főzött. Mikor az én gyerekeim kicsik vótak, akkor én mán főzögéltem egy kis mákos laskát tojás nélkül, mer olyankor se tojást, se tejet nem lehet." (Karácsony Jánosné, szül. 1929., Bagamér.) 267
