A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Történelem - Fehér Ágnes: Gondolatok az 1990-es évek vallásosságáról
A szabadegyházi csoportokban a társadalmi, az életkor és a nemek szerinti tagozódás változatos, de mégis jellemző képet mutat. Vannak kifejezetten urbánus típusú csoportok, és vannak olyanok, melyek továbbra is konzerválják az eredeti társadalmi — főleg paraszti — bázist (pl. nazarénusok, őskeresztények). A szabadegyházi közösségekhez tartozó egyén számára vallásgyakorlata egyben egy speciális életmód-életforma modellt is kialakít. Vagyis a hívő ember számára hitélete, vallásgyakorlata mind időben, mind aktivitásban folyamatos kötöttséget feltételez. Természetesen ezt a szabadegyházi tag nem érzi tehernek, mivel életének szerves részévé válik az, hogy egy adott vallási közösséghez tartozik. Egyik oldalon megfigyelhető tehát egy feszes és fegyelmezett, aktív és következetes vallásgyakorlat, melynek megvalósulása a közösségben nagyfokú szociális, pszichikai biztonságérzetet nyújt a tag számára. Természetesen ez pejoratív módon nem egyszerűsíthető le egy „adok-kapok" viszonyra. Tehát az egyik oldalon fennáll a közösség által nyújtott lelki-érzelmi támasz, biztonságérzet, a másik oldalon viszont a csoport egyfajta erkölcsi-ellenőrző kontrollt is gyakorol a tagjai felett. A hitéleti aktivitást nemcsak elvárják, de ellenőrzik is a maguk eszközeivel. A szabadegyházak különösen nagy hangsúlyt fektetnek a fiatalok nevelésére, hiszen tudják, hogy saját fiataljaik megtartása a gyülekezetek jövője szempontjából preferált kérdésnek számít. Ugyanis a szabadegyházi közösségek döntő része „belülről" termeli ki saját utánpótlását. A „világból" jövő, aktív vallásgyakorlatot előzőleg nem folytató „hitetlenek", „világiak" megtérésére persze gyakran akad példa, de a szinte családi kötelékeken alapuló szabadegyházi felekezetek létszámának összetételét sok esetben a nagyszámú rokon alkotja. Érdekes tendencia, hogy hazánkban különösen a karizmatikus vonásokkal rendelkező vallási csoportok híveinek száma gyarapodik, és az ifjabb generációt is elsősorban ők vonzzák magukhoz. Gondolunk itt pl. a szabadkeresztényekre, a Hit Gyülekezetére, vagy a pünkösdi vonású közösségekre, azok számtalan hajtására. A karizmatikus közösségek vallásgyakorlatában ugyanis számtalan olyan rítus van, mely kifejezetten az érzelmekre hat, a „lélekhez" szól (pl. a „nyelveken szólás" képessége, a prófétálás, a kézrátétellel való gyógyítás, a hit által való gyógyulás). 1994. május 8. — lezajlott a magyarországi második szabad választások első fordulója. A Magyar Szocialista Párt kiemelkedő fölénnyel nyerte meg az első fordulót, másodiknak a Szabad Demokraták Szövetsége futott be. A második forduló még hátra van, és a prognózisok szerint lényeges átrendeződést ez sem fog hozni. Az MSZP kijelentette, hogy még akkor is ragaszkodik a koalíciós kormányzáshoz, ha a második fordulót is kiemelkedő eredménnyel nyerné meg. Az egyházak szempontjából fontos kérdés, hogy az új kormány vagy kormánykoalíció az egyházi vagyonok visszaadásához hogyan fog viszonyulni. A „nyugat" előtt az új hatalom mindenképpen igyekszik szalonképes maradni, és a demokratikus vívmányokat, legalábbis azok látszatát mindenáron igyekszik majd fenntartani. Az eddigi egyházi javakhoz, visszaadott tulajdonokhoz semmiképpen nem fog nyúlni, de az szinte biztosra vehető, hogy az egyházi tulajdonok, kárpótlások rendezését lassítani fogja, esetleg észrevétlenül el fogja sorvasztani ezt a tendenciát. Jó partnert fog ehhez kapni a baloldali liberális erők (SZDSZ) személyében. Ezek persze egyelőre teóriák. A jövő mindenképpen igazolni fogja, hogy milyen egyházpolitikai irányzat kerül túlsúlyra. Megjegyzés: e tanulmány lezárásának határideje 1994. május 17. II. A legfontosabb protestáns szabadegyházi közösségek hazánkban Az utóbbi négy évben (1990—1994 közötti időszakban) kétségtelen, hogy a szekularizációs tendenciák mellett emelkedett az aktív vallásgyakorlók száma is. A történelmi egyházak közül a katolikus egyház dominanciája stabilizálódott, és továbbra is virulensek maradtak az evangéliumi szabadegyházi felekezetek is. Taglétszámuk nem csökken — és még napjainkban is 193