A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - Karacs Zsigmond: A váradi Kun-család históriája a XVII. századtól napjainkig

elismerése és vinculum lefizetése után telepedhetett le. Ezáltal egységesen léphettek fel és igazíthatták el úgy a török, mint a két magyar főhatóság követeléseit. Közös kiváltságaikat 1624ben Bethlen Gábor, majd a Habsburg uralom beköszöntével 1692-ben I. Lipót oklevél kiadásával elismerte. 1703-ban II. Rákóczi Ferenctől, 1718-ban III. Károlytól kaptak újabb megerősítő kiváltságleveleket. Szabolcs vármegye, ahová a község 1876-ig tartozott, már a török kiűzése utáni években a kiváltságaik megszüntetésére törekedett. A községi nemesi joghatóság végül is csak 1848-ban szűnt meg. II. József népszámlálása a férfi lakosság több mint 79%-át találta nemesi állapotban. Az egymás közti községen belüli ügyek, perek, úgymint a nemes emberek megbüntetésének a lehetősége is, akik fölött máshol csak a megyei, vagy még felsőbb hatóság ítélhet, Földes joghatóságának a kezében maradt, az e gyakorlatot megszüntetni kívánó a vármegye által indított, sok Szabolcs vármegye és Földes község közötti per befejezése után is, kivéve a pallosjog gyakorlatát, melyet 1779 évi felfüggesztése előtt már egy félévszázada amúgy sem alkalmaztak. A megyéhez az országos törvények által odautalt nemesi ügyek, az egyéni nemesi igazolások tartoztak. A községi törvényhatóság tényleges erejét mutatja, hogy 1747-ben a Földesen lakó Ibrányi István pénzbünetése miatt hiába ment panasszal a vármegyére, Szabolcs vármegye ez ügyben is elismerte a földesi tanács illetőségét. Szabolcs vármegye pedig igen szigorú mércével vizsgálta Földesen a Helytartó Tanács által országosan szorgalmazott nemességigazolásokat. Amint Kun Mihály esetében is láttuk az erdélyi fejedelmek által kiadott nemesleveleket azonban a Diploma Leopoldinum szellemében elismerték, a fejedelmi adományok azonban, különösen ha egyházi érdekek álltak vele szemben, gyakran hatályukat vesztették a Neoaquistica Comissio működése következtében.

26 A református egyház iskolapolitikája a nagyváradi és a később egyedül maradt debreceni kollégium erős hatására alakult ki, a földesi nemesség színvonalas iskolakultúra teremtésében méltó társa volt az egyháznak. A községben a debreceni kollégium partikulájaként csonkagimnázium működött, első tanítóját 1665-ből ismerjük. A következő két évszázadban messze környékre sok lelkészt, tanítót és jegyzőt adott a község. 1705-től földesi lelkész volt Martonfalvi Sámuel, a Váradról Debrecenbe átmenekített kollégium vezetőjének Martonfalvi Györgynek a fia.

27 A földesi nemes tanács a nehéz időkben messzenyúló kapcsolatokat tartott fenn, fizetett megbízottjai voltak az erdélyi fejedelmi, majd a bécsi királyi udvarban. II. Rákóczi Ferenc vezénylő tábornoka Károlyi Sándor is 1704 őszén Földesre teszi a főhadiszállását, hadait pedig Biharban és a Nagykunságban telelteti.

28 A földesi nemesség eredetét tekintve a Kun családhoz hasonló armalistákon kívül a kis és középbirtokos rétegekből került ki. A XVIII. századra már néhány kivétellel csak Földesen és a szomszédos Szentmiklós pusztán birtokoltak. (Szentmiklós a XVII. század végén pusztult el.) Sok család távolabbi birtokai az Újszerzeményi Bizottság áldozataivá váltak. Az ősiség eltörlése előtt már a legmódosabb família földesi birtoka is csak éppen megközelítette a 200 holdat, ezen alul széles skálája volt a különböző birtoknagyságoknak, egészen a teljesen vagyontalan és a már csak névleg kúriát bírókig. 25. SzSzBÖL. IV. A. 1. fasc. 49. No. 262. 1748. Conscriptio nobilium armalistarum ... — Lásd még: 22. jegyzetből: „Ao. 1730 usq. 1739." 26. Herpay Gábor: Földes község története. (Debrecen, 1936.) — Az eredeti kiváltságlevelek HBÖL. (Hajdú-Bihar megye Önkormányzatának levéltára) V. 625/a. 3. Feudális kori iratok (Földesről) 1537—1734. 27. Barcsa János: A debreceni kollégium és pártikulái. (Debrecen, 1905.) 28. Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. = Rákóczi tükör. I. (Bp., 1973.) 114. 168