A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - Karacs Zsigmond: A váradi Kun-család históriája a XVII. századtól napjainkig

"... tudgya aztis hogy az Török birodalma alat Kun András és Mihály Püspökiben laktanak és mint testvér Attyafiak úgy tartattanak s Kun Andrásnak halála után jószága Kun Mihállyra mint testvér Attyafira szállót."

17 A Várad közelében levő községek, mint a vár tartozékai a török részéről is nagyobb védelemben részesültek, így átvészelhették a török uralmat. Életük mégsem volt zavartalan, a tatárok már 1665-ben templomával együtt felégetik. 1676-ban Wesselényi Pál a bujdosók vezére táborozott Biharon és Püspökiben, 1678-ban pedig Thököly Imre tartózkodik több ízben Püspöki városában. 1689-ben lakosai úrasztali edényeikkel együtt Debrecenbe menekülnek.

18 A török az uralma alatti területeken adózás szempontjából nem ismerte el a nemesi kiváltságokat, ennek hatását észlelhetjük a már idézett 1736-os jegyzőkönyvben; a tanúk közül kettő semmit nem tudott a Kun família armálisáról. Ezek szerint az örökölt jószág sem haladta meg egy mezővárosi polgár átlagos vagyonát, illetve egy jobbágytelek mértékét, mert az egykori tanúk emlékezetében ez tükröződött volna. A törökök a fejadót pedig bárkire való tekintet nélkül mindenkitől beszedték, így semmi sem különböztethette meg őket a város többi lakosától, a nemesi levél meglétéről, pedig csak a közelebbi ismerősök tudhattak. A Várad és Püspöki közti területen is jócskán megváltozott a Szalárdi által idézett idilli kép, ahol a Sebes-Körös szép szőllős és gyümölcsös kertek között halad és "a környül való szép föld lakosainak nagy nyugodalmat szolgáltat." A vidékre azonban Várad visszafoglalása sem hozott nyugalmat. Az új uralom már az első évben, 1692-ben összeíratta Bihar vármegye lakosságát, ami ugyan sok kívánnivalót hagyott maga után, azt azonban elfogadhatjuk, hogy Püspöki összeírt 75 magyar családfőjével a környék legnépesebb helye, míg Váradon senkit sem írtak össze. 1693-ban a tatárok ismét dúlják Püspökit, a lakosság pincékbe rejti előlük a búzáját. 1703-ban a rácok rabolták ki és égették fel a várost, mely évekig pusztán maradt, elbujdosott lakosai csak 1711-ben tértek haza. Püspöki 1557 és 1692 között a váradi vár tartozéka volt, 1692-ben a királyi fiskus uralta. 1693-tól Lipót császár rendeletére az 1552. évi dikális összeírás alapján, többszáz egykori egyházi birtokkal együtt a váradi püspökség kapja vissza.

19 Ez a rendelkezés az időközbeni különféle jogcímű birtoklásokat hatályon kívül helyezte. Bizony ezzel úgy a Kun család jószága, mint a már Földesen élő Török família adománylevéllel bírt kúriája is a váradi latin püspöké lett. Az 1692-ben Püspökiben három fiával összeírt Kun István igen csak más családhoz tartozott, mert a családi iratokban említést sem találtunk róla. Kun Mihálynak a fia Pál élt ebben az időben, felesége földesi Nagy Ilona, lakóhelyükről biztos tudomásunk nincsen. Feltételezzük, hogy az 1689-es futás után nem tért vissza, hanem felesége családjának földesi birtokán élt. 1703-tól Püspöki pusztán állt, a Várad körüli kuruc ostromgyűrű nem kedvezett az újratelepülésnek. 1711-ben pedig amikor már lehetőség lett volna erre, Kun Pál és felesége sem volt az élők sorában. Mihály fiúk 1705-ben valószínű Földesen született. Egy 1730 után Szabolcs vármegyéhez benyújtott kérelmében írta: "sem Attyámat sem Anyámat nem ismertem mikoron árvaságra maradtam" tehát négy-öt évnél idősebb nem lehetett. Kun Mihály 1736. évi nemességigazolása miatt Püspökiben folytat vizsgálatot Bihar vármegye. A kihallgatott tanúk közül a Püspökiben élő nemes földesi Nagy János 43 éves, rokona az igazolást kérő Kun Mihálynak, azt vallja, hogy Kun Pált és fiát Mihályt jól ismerte, a többi tanú azonban csak tudja, hogy Kun Mihály a fia Kun Pálnak. Azt jelenti ez, hogy Kun Pál már előbb Földesen lakott, talán 1689-től, vagy legalább 1703-tól, amikor még földesi Nagy 17. Bihar vármegye tanúvallatási jegyzőkönyve Kun Mihály nemességéről. Váradolaszi, 1736. november 8. Erdellyi János 74 éves püspöki tanú vallomása. 18. Barcsa János: A tiszántúli ev. ref. egyházkerület történelme. I. Debrecen (Debrecen, 1906.) 215. 19. Mezősi i. m. 204. „A birtokjog tisztázása, mint azt a váradi püspök birtokainál is látjuk, még évtizedekig elhúzódott." 165