A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odúlakó madárfajok populációdinamikai változása és diverzitása

A másodköltések szerepe a populáció reprodukciójában erősen kétséges. A fészkelő párok alig 30%-a hoz létre második fészekaljat, melyekben a lerakott tojásszám lényegesen alacsonyabb, mint az első költéseknél. A kelési veszteség után megmaradt néhány fióka felnevelése az általunk vizsgált párok esetében csak 1992-ben tért el a 100%-tól. A reprodukciós sikeresség (alacsonyabb tojás- és fiókaszám mellett) az első és másodköltések között lényegesen nem változik (51%—80%). A négy év átlagában statisztikatilag értékelhető különbség az első és a másodköltések költési sikerében (t=0,33, tio% = l,94, p<0,001) szignifikánsan nem mutatható ki. A rendszeres visszafogási adatokat értékelve bebizonyítható, hogy a másodköltésből származó fiókák visszafogása arányaiban kisebb, ami feltételezi e fiókák nagyobb mortalitását vagy elvándorlását. így a terület törzspopulációjának utánpótlásában a másodköltéseknek lényegesen kisebb a jelentősége. Összegezve a négy költési szezon fészekalj adatait, az alábbiakat állapíthatjuk meg: a lerakott tojások száma és az egy fészekre jutó átlagos tojásszám 1993-ban a legnagyobb, amely lényegesen módosul a kikelt és a kirepült fiókák száma alapján. Különösnek tűnhet, hogy 4 év alatt az első és másodköltéseket is figyelembe véve a fészkenkénti átlagos fiókaszám folyamatosan csökken (1990: 7, 1993: 4,7). E folyamatnak az okát a cinegefészkek predátorainak számának emelkedésével, valamint az egymást követő rendkívül száraz évek okozta kedvezőtlen hatásokban véljük felfedezni (5., 6. ábra). 2. Kékcinege A kékcinege a mesterséges odútelep évente megjelenő, állandó költőfaja. A faj állománya csaknem harmada (32%) a széncinege költőállományának. A két cinegefaj aránya a fészkelési időn túl jellemző megoszláshoz is közelít, tekintve, hogy a vegyes őszi-téli cinegecsapatokban hasonló populációs megoszlás mutatható ki {Székely—Szép—Juhász 1989). A kékcinegének 1990—1993 között évente csak egy költését figyeltük meg, másodköltés a jelzett időszakban nem fordult elő. A területen 1986-ban 25 odúból álló fészektelepen 4 első és 2 másodköltésből származó fészekaljakból repültek ki fiókák (Juhász—Tóth, 1990). Összességében 17 fészek adatait értékeltük ki. A fészekaljak tojásszáma 7—13 között váltakozott, az átlagos tojásszám 4 év alatt 10 tojás/fészek. A tojásszám gyakoriság a 9, 10, és 12 tojásos fészekaljak között csaknem azonos (4—4,3). A legkisebb fészekaljnagyságot 7 (1993), a legnagyobbat 13 (1992) tojásos fészek jelentette. Az egyes szezonokban az eltérő fészekszámoknak megfelelően az összesített tojásszám 40 és 54 között váltakozott. A legmagasabb átlagos tojásszámot 1992ben (11,3) a legalacsonyabbat (9) 1993-ban regisztráltuk (7. ábra). 1990—1991-ben összesen 8 kékcinege fészekben a fészekaljak kelési, kirepülési és reprodukciós sikere egyaránt 100%-ot ért el. 1992-ben részben antropogén, részben predációs hatások miatt a fenti költésbiológiai paraméterek eltértek a lehetségestől és néhány esetben tojásbefulladást és fiókapusztulást is kimutattunk. 1993-ban a 6 megfigyelt fészekalj közül a csak a legkisebb tojásszámú (7) nem mutatott reprodukciós veszteséget. A további fészekaljakban a megkezdett költés tojásszámához képest különböző mértékű tojás- és fiókaszámcsökkenés mutatható ki, amelyek döntően az egész odútelepen kimutatható intenzív predációs hatások összességével magyarázhatók. A reprodukciós sikerre (sikertelenségre?) jellemző, hogy ebben az évben fészkenként az átlagosan kirepült fiókaszám nem érte el a 6-ot. 1990—91-ben fészkenként átlagosan 10 fióka repült ki (8. ábra), ami 40%-al több az 1993-ban kimutatott értéknél. A kirepült fiókák alacsony száma feltételezhetően a populációra negatívan ható természetes populációdinamikai változásokat (mortalitás, elvándorlás, predáció) nem ellensúlyozzák, így a természetes fajutánpótlás intenzitása is csökken. Ha a fentiekben észlelt változások iránya nem változik a mesterséges odútelep a kékcinege számára csak részben biztosítja a populáció fennmaradását. 14