A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Történelem - Rácz István: Az Egyesült Államokba menekült szabadságharcos debreceni deák – Gáborjáni Szabó Sámuel
Különösen feltűnő volt rám nézve, hogy Berlinen erről seholsem útlevelet nem kérdeztek, sem magammal hozott pakjaimat nem vizsgálták — igaz —, hogy a hol lehetett, a kisebbik ajtón igyekeztem elhaladni... Az öreg régi Prága, megfeketült ódon házaival, mozaik járdáival, egész tiszteletet gerjesztett bennem, sok látnivaló van ott. Szent István első királyunk palástyától, az osztrák Császárok és Királyok sok millió értékű kincsein kivül is... Innen Bécsen keresztül csakhamar BudaPestre siettem és 186lk év September 3-kán haza érkeztem. Hogy mit éreztem a viszont-látott édes haza kebelén, azt toll nem Írhatja le, azt szó nem rebegheti el... mint a sebessen el dobott golyó, melly a czélon-tul sem állapodik meg, — igy bolyongtam én is egy hosszú éven keresztül viszont látni, ujra ölelni az ithon maradt és még életben lévő rokonokat, barátokat, bajtársakat, a vidéket — hol születtem —, hazám külömböző részeit, mellyeket még nem ismertem. 1861. Oct. 15-kén találkoztam debreczenbe ifjúkori ösmerősömmel, özv. Budaházy Emilia asszonnyal, kit 1863k év September 9-kén eljegyeztem, 1864. mártius 29-kén nőül vettem, a ki mai napig boldogít. Három kiskorú mostoha gyermekemet felneveltem... Az első édes fiamat 1866-ban eltemettem, egy leányomat 1888-ban férjhez adtam. 1863-ba debreczeni lakos lettem, 1867-be debrecen szabad királyi város alkapitányául választattam. 1869 Február 12k polgári oklevelemet ki vettem. 1872 év végén hivatalomtól és a szobák zárt levegőjétől megváltam, a szabad természet ölén megújult erővel, lankadatlan szorgalommal mint gazdálkodó dolgoztam Isten segedelmével, szeretteim, városom, hazám s az emberiség jó létére. írtam az 50 éves találkozás alkalmával tett felhívásokra. Debreczen 1892 k év November 24-kén. G. Szabó Sámuel. 141