A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Történelem - Rácz István: Az Egyesült Államokba menekült szabadságharcos debreceni deák – Gáborjáni Szabó Sámuel
1857k év Február 19-én érkeztünk Havannában a Spanyolok ezen paradicsomában, hol még a várost, illetőleg a szigetet övedző sziklák repedékeiben nyüzsgő milliárd scorpiőknak sints mérgök, hol már akkor a másod-érés tengerit és pamutfa másodvirágzását az ilatos Havanna dohány füstje mellett oly örömmel szemléltük. Ide küldték utánam Hülseman osztrák Miniszter presidensnek 53 saját kezűleg amnesztiámról irott barátságos levelét. Havannából is visszatérve a nagyedik utat tettem meg szerencsésen a Csendes óceánon. Eljött az idő, hogy komolyabban gondolkozzam jövőm felől, hogy más utón kell haladnom az életben, egy nemesebb czélt kell kitűznöm, mely lelki erőm felélesztésére is oly nagyon szükséges. 1857. okt. 15-kén Baltimoréba 54 egy gyógyszerésznél próbálkoztam, de a savanyok filtrirozása 55 , a sok jegeczel zúzása nagyon lehangolt kedélybe tartottak. November 1-sőn ugyan ott Baltiomore várossában a P.L. Perkins photograph atelliéban kezdtem a fényképészet tanulásához. Itt is három hónapi tellyes ingyenes szolgálatra válalkoztam (lehetett, pénzem volt elég). A szép és tudományos művészet csáberővel ragadt magához, s három hét multával az én értelmes, de részeges Operateur társam tanítása folytán, már előmenetelem dijjazva lett. Hathónap múlva tudtam annyit mint mások és maga a főnököm. 1858 ápr.2k az osztrák kormány Generál Consulja New-Yorkból 229k sz. alatt megküldte az amnesztiát, félre tettem. Sept. 30-kán 801.sz. alatt ismét felszóllitott Lossey fő Consul a rögtöni haza térésre. Amerikai polgár voltam dolgaim jól folytak, maradtam, tovább folytattam a fényképészetet a vegytannal együtt. 1859 aug. 1-sőn P.C.Düchochois Franczia fényképésszel társultam és az Alaghéni hegyek 56 közzé utaztam Stereoscipie-tálykép levétele végett, a hol is szerencsés és tudományos működésem következtében az úgynevezett "Baltimore és Ohio" vasút vonalon aug.20-któl oct. 1sőig szabad utazást nyertem segédemmel s felszerelésemmel együtt. Végezvén mü-utamat 1858. oct 21-kén Philadelphiában Broadbent et Co műtermében Operateur voltam, egyszersmind a "Philadelfia College of Pharmacy"-Gyógyszerészek Académiájába beléptem, és Robert Bridges vegytanár alatt végeztem. 1860 Julius 15-kén vettem által a Rvot fényképészeti csarnokát, egyszersmind a nagy Észak Amerikai Államokban lévő egyetlen katonai növeldét West-Pointot, hol a felajánlott kedvezmények mellett ideiglenesen atelliét 57 állítottam: a hol a déli részben rabszolgák felszabadításáért folyt belháboruba menendő fiatal növendékek arczképeit s gyakorlatait időnként lefényképeztem. Az évekig elkeseredéssel folytatott véres belháború 58 megváltoztatta Amerika bérviszonyait. Magyar-ország ősi-alkotmányos életének hajnal pirkadása át ragyogván hozzánk Amerikába, a legelső haza hivő szóra elhatároztam haza menni, és 1861k év Jun. 29-kén indultam vissza New-Yorkból a "Bavaria" nagy gőzösen. Könnyes szemmel, s fádalmasan zokogó kebellel hagytam el amerikát, mint egy jó Mostoha anyát s csak az egyetlenül imádott édes-haza — 12 mond tizenkét évi bolyongásom utánni viszont látása reménye adott erőt, hogy a szent szabadság igaz oltárát, a szorgalom s ipar meleg-mühelyét, az erény, magas-lelkek, nemes tettek méltánylóját és pártfogóját elhagyhassam. 1861k év Junius 29-kétől Julius 12-kig a 14 napi változatos tengeri utazásom alatt ismét láttam a viz-elem szörnyű rémeit: a bizonyos halálthozó fellegekbe érő "viz-tölcsért", melyet a száraz-földi nagy-forgószél csak kicsinyben utánoz: alig puska lövésnyire zúgott el mellettünk, 53 Megbízott. 54 Mariland állam területén. 55 Szűrés, keverés. 56 Appalache hegység. 57 Műterem (fényképész). 58 Az amerikai polgárháború 1861—1865 között folyt. 139
