A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - Rácz István: Az Egyesült Államokba menekült szabadságharcos debreceni deák – Gáborjáni Szabó Sámuel

Az 1848/49. évi szabadságharc menekültje volt ő, azoknak a debreceni kollégiumi deákoknak egyike, akik Kossuth zászlója alá szegődtek. A subscribált deákok létszáma az 1840-es években 5—600 fő között mozgott, az 1847/48. iskolai évre újonnan 155-en írtak alá a kollégiumi törvényeknek.

4 A forradalom és szabadságharc időszakában azonban valósággal kiürült a Kollégium. Szilágyi József sályi (Szatmár vm.) református lelkész, az 1842-ben subscribált deákok egyike, önéletrajzában az élő tanú hitelességével 1892-ben úgy emlékezett, hogy "1848. március 18-ka hozta a magyar nemzeti szabadság napjait Debrecenbe. Soha tisztább, nagyobb szentebb örömet nem láttam; örömtől fénylett, ragyogott az egész város. A forradalom kitörvén, az iskola feloszlott. Petőfi Talpra magyar szózatára a tanuló ifjúság honvéd zászló alá lépett..."

5 A deákok csaknem egyemberként beálltak a nemzetőrségbe s 1848 tavaszától az akadémiai előadások szüneteltek, majd a Kollégium hamarosan az országos politika színtere lett: 1849. január 9 és május 21 között a kormány Debrecenben tartózkodott és a Képviselőház az itteni oratóriumban (imateremben) ülésezett. De az épület homlokzati részét is elfoglalták a kormánybeliek: az első emeleten a pénzügyminisztérium székelt, alatta pedig a pénzverde működött.

6 A lelkesedés a szabadságharcos deákok közé vitte Gáborjáni Szabó Sámuelt is, aki előbb jogot végzett, majd apja kívánságára a lelkészi pályára készült, s 1848-ban deák éveinek a végén járt. A hívó szóra azonban kardot kötött, s a Szatmár megyei önkéntes zászlóalj tagjaként Bem apó közelében sebet is kapott. Kossuth zászlóinak a lehanyatlása után a szabadságharcos deákok sorsa különböző módon alakult. Egyesek itthon bujdostak és kivárták a politikai enyhülést, mások fogságba estek, de az is előfordult, hogy egyik-másikukat az osztrák hadseregbe erőszakkal besorozták. Gáborjáni Szabó Sámuel — mivel nem fogadta el az osztrák kormány amnesztiáját — emigrációba kényszerült, s rövid bulgáriai, törökországi és angliai tartózkodás után az Egyesült Államokban kötött ki. Életrajzában ezt a kálváriáját örökítette meg, amelyik igen tanulságos általában az emigráció vonatkozásában, de a külső országok — mindenekelőtt az Egyesült Államok — korabeli életmódjának és szokásrendjének a megismerése tekintetében is. Az életrajzot olvasva több mindenre felfigyelhetünk. Meglepőnek tűnik, hogy az eddig a Kollégium zárt világában élő, éppen felnőtt sorba került fiatalember milyen biztonsággal és leleményességgel igazodott cl az egyes országokban, elsősorban az Egyesült Államok már akkor is elegyes népi sokrétűségében. Pedig aligha feltételezhetjük, hogy előzőleg bármiféle ismerettel is rendelkezett volna az Új világ országáról. Jól tudjuk, hogy nálunk az első számottevő útleírást az Egyesült Államokról Bölöni Farkas Sándor készítette, s ezt könyv formájában 1834-ben adta ki. Éppen módja lehetett volna ezt idehaza tanulmányozni, de nem valószínű, hogy erre időt szakított és semmi nem is indokolta. Alkalmazkodó képességének a bizonyítéka aztán az is, hogy visszatérve hazájába, a debreceni cívis gondolkodás- és életmódját teszi magáévá. Különböző vargabetűs kitérők után a földnél köt ki s ez jelenti számára az igazi megnyugvást. Az is feltűnő az írásában, hogy jobbára magányos magyarként hányódott az Egyesült Államokban. Tudjuk, hogy a nagy szociális indítékú kivándorlási mozgalom hazánkban a 70-es évektől erősödött fel, ám magyarországi politikai menekültek — éppen a szabadságharc katonái közül is — szórványosan már akkor is éltek az Egyesült Államokban.

8 A menekült-kivándorolt magyarok — a többi nemzetiséghez hasonlóan — az egyes városokban szívesen verődtek csoportokba, olykor kolóniát alkotva. Ő azonban nem kereste ezeknek a kezét, könnyen 4 Uo. II.l.e.4. 5 Uo. II.26.c2

. P. 95. 6 Nagy Sándor: A Kollégium belső képe 1848/49-ben és az önkényuralom kezdő éveiben. Debreceni Képes Kalendáriom, 1948. 21—25. Szentpéteri Kun Béla: A kollégium diákok nélkül. Uo. 38—41. 7 Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában (Kolozsvár, 1834). 8 Rácz István: A paraszti migráció és politikai megítélése Magyarországon 1849—1914. (Bp. 1980) 75— 76. 132