A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - Rácz István: Az Egyesült Államokba menekült szabadságharcos debreceni deák – Gáborjáni Szabó Sámuel

Rácz István Az Egyesült Államokba menekült szabadságharcos debreceni deák Gáborjáni Szabó Sámuel A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára II.26.c.2.sz. alatt őrzi a Debreceni Református Kollégium 1842-ben subscribált deákjai egy részének 1882-ben és 1892-ben irt önéletrajzát. Azokat a deákokat nevezték subscribáltaknak, akik a Kollégium törvényeinek aláírtak, vagyis vállalták azt, hogy alávetik magukat az — egykorú kifejezésével élve — "anya oskola" rendtartásának. A XVI. században gyökeret vert Kollégiumban 1848-ig összesen 6 törvényt alkottak, s 1842-ben az ötödik volt érvényben. Subscribálási joguk csak azoknak a tanulóknak volt, akik a háromtagozatos Kollégiumban előzőleg már az alsó- és középfokon túljutottak s a harmadik, akadémiai tagozatnak vágtak neki, életkoruk tehát a 17—18 évet feltétlenül elérte. A kollégiumi törvények értelmében tulajdonképpeni deákoknak, a Kollégium teljes jogú cíviscinek (polgárainak) csakis őket tekintették. Jogállásuk külső jelképe többnyire még a XIX. század negyvenes éveiben is a híres tóga volt. Az 1842-ben subscribált deákok életrajzának a megírására 1882-ben és 1892-ben úgy került sor, hogy a subscribálásuk 40. és 50. évfordulójának ünnepelésére összegyűlt, akkor még élő egykori deákok határozták el életútjuknak egy közös kötetben való megörökítését. Nem állott szándékukban ezt publikálni, legalább is erre nem utal semmiféle jel. Sokkal inkább egymásnak írták, egymás sorsának jobb megismerése céljából. Összesen 16 öreg deák vallott egymásnak és az utókornak, mégpedig úgy, hogy saját kezével írta le önvallomását egy előre elkészített fűzött kötetbe. Szétszórva laktak az országban: Jászapátitól kiindulva, Debrecenen és Kiskerekin keresztül az erdélyi Torda városáig terjedő széles zónában nevezték meg családi tűzhelyeiket. Foglalkozásuk is szerteágazó: voltak akik egész életükben palástot viseltek, mások nótáriusok, ügyvédek, tisztviselők lettek, ismét mások gazdálkodásra adták fejüket. Ezek az életrajzok is azt tükrözik, hogy a Kollégium a magyarországi értelmiség képzésnek még ebben a korban is egyik fontos központja volt, ahol azidőtájt már nemcsak papképzés folyt, hanem a világi pályára való előkészítés is; mindenekelőtt a jogi oktatás került előtérbe.

2 Az életrajzok közül legterjedelmesebb Gáborjáni Szabó Sámuel keze alól került ki, méltán, mert az élete igen eseménydús, nagy idők és nagy emberek cselekedeteinek tanúja s a történelmi hajtóerő nem egyszerűen csak az ország határán kívülre sodorta, hanem másik földrészre is áthajózott és kerek évtizeden át az Egyesült Államokban horgonyzott le.

3 1 Rácz István: Az ország iskolája. A Debreceni Református Kollégium gazdasági erőforrásai. Debrecen, 1995. 23—38. 1. 2 Statistical Esmértetések. Tudományos Gyűjtemény, 1817. 3 Önéletrajza Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára II.26.c2

. P. 41—64. 131