A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Régészet, ókortudomány - Gesztelyi Tamás: A pannónia ékszerkutatás fél évszázada

Az egyik kérdéskör, amit Paulovics vizsgált, az az ékszerek formakincsének és díszítéstechnikájának az eredete. A készítés és díszítés technikájára tett megállapítása, mégpedig hogy az a "klasszikus görög kultúrhatás eredménye" (126), nem sokat mond ugyan, de ennél többet ma sem tudunk mondani, mert az alapvető technikai megoldások (granuláció, filigrán stb.) a bronzkor vége óta ismertek és alkalmazottak.

6 Az ékszerek formakincsére irányuló vizsgálatok már árnyaltabb kép kialakítására adtak lehetőséget. Bár egyrészről itt is nyilvánvaló a görög hatás (pl. amphora formák), mely közvetlenül a Balkánról érkezhetett Dél-Pannóniába, másrészről világosan felismerhetők kelta vonások, különösen az ezüsttárgyak esetében, a nyakláncoknál, karpereceknél (123). A kelta ízlés továbbélése két szempontból is különös figyelmet érdemel. Az egyik az, hogy a szalacskai dombon a római hódítás előtt feltételezhetően kelta fémműves központ és éremverő műhely volt, melynek hatása — legalábbis az ötvösművességet illetően — a hódítással nem szakadt meg, hanem a III. sz. második feléig folytatódott. A másik az, hogy Paulovics szerint a kelta ízlés hatása Daciában is érvényesült. Egy korábbi dolgozatában azt mutatta ki, hogy az ún. „dák" ezüstkincsek valójában kelta jellegzetességeket mutatnak, és minden bizonnyal Daciába betelepült kelta mesterektől származnak.

7 A szalacskai kincsleletek teljes feldolgozása még ma is várat magára, úgyszintén a terület régészeti kiértékelése. A kaposvári múzeum elmúlt években folytatott ásatásai jelentősebb leleteket vagy településmaradványokat nem hoztak felszínre. Egy-egy leletcsoport vizsgálatára azonban sor került, így az 1899-ben előkerült papnői felszerelésére. Ennek során a szerzőnő a lunulával összekapcsolt ezüstkupakot Pauloviccsal ellentétben

9 nem ruhadísznek, hanem egy Nap- és Hold-papnő jelvényének tartja (56, 65). A leletegyüttes több darabja, de különösen a bojtszerűen elhelyezett ezüstlemezek egyértelműen bennszülött (kelta vagy illyr) hagyományokat őriznek (76 sk.). Az 1931-es kincslelet két ezüstfibulája a későbbi kutatásban azért kapott jelentőséget, mert a hagymafejes fibulák korai, Kr. u. II. sz. közepi megjelenésének bizonyítékai.

10 A legjelentősebb hazai ékszerkutató — sajnos csak az 50-es években — kétségtelenül R. Alföldi Mária volt. Joggal lett volna várható tőle a pannóniai ékszerleletek összefoglaló feldolgozása, de ez sajnos nem született meg, viszont két jelentős ékszertanulmánya igen. Az egyik az 1953-ban előkerült rábakovácsi ékszerlelettel foglalkozik.

11 Ennek kapcsán az áttört technikával (opus interrasile) készült ékszerek vizsgálatához nyújt néhány új szempontot. Ebben a kedvelt díszítési módban két eltérő művészi szemléletet állapít meg. Az egyik erős plaszticitásra törekszik, „a lemezt nemcsak áttörés díszíti, hanem egész felületén hullámzik, mély ékvágásokkal van aláárnyalva" (68). Idetartozik a rábakovácsi kincs is. A másik típus síkdíszítés, mely csak az áttörés adta kolorisztikus hatásra törekszik. Jellemző példa erre a petrijaneci kincs II. sz.-i darabjai. E két díszítési mód a III. sz. folyamán egymás mellett élt, de míg az előző virágkora a Severus-dinasztia, az utóbbié a IV. sz. volt. Ennek alapján feltételezi Alföldi Mária, hogy a petrijaneci kincs II. sz.-i érmeinek keretelése csak a III. sz. második felében készült, míg a Severus-dinasztia aranyait nem sokkal kiadásuk után foglalták keretbe. Ami előállítási helyüket illeti, a síkdíszítések annyira igényes kivitelűek, hogy nagy állami fémműves műhelyekre kell gondolnunk, pl. Rómában, Mediolánumban, Ravennában. A plasztikus felületű keretelések legsikerültebb darabjai Galliában kerültek elő, és valószínűleg innen terjedtek el, ahogy a 6. R Higgins, Greek and Roman Jewellery. (London, 1980 2) 11 skk. 7. Dacia keleti határvonala és az úgynevezett „dák" ezüstkincsek kérdése. (Kolozsvár, 1944) 104 skk. 8. E. B. Thomas, Ornat und Kultgeräte einer Sol- und Luna-Priesterin aus Pannonién = Acta Antiqua 11 (1963) 49—80. 9. Führer durch die archäologische Sammlung. Römerzeit von / Paulovics. (Budapest, 1938) 55. 10. E. Tóth, Römische Metallgegenstände mit Inschriften im Ungarischen Nationalmuseum, instrumenta domestica. = Folia Arch. 31 (1980) 140—154. 11. A rábakovácsi római ékszerlelet. = Folia Arch. 6 (1954) 62—73. 110