A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Régészet, ókortudomány - Éry Kinga: Az ártándi késő avarkori népesség embertani képe

2. Nemi kifejezettség. A 22 nem meghatározó jelleg 5 fokozatú vizsgálata szerint a férfiak masculinitása kissé meghaladja a nők feminitását, de ennek mértéke az életkor előrehaladtával változott, a férfiak csontozatának masculin jellege egyre kifejezettebb lett, a nők csontozatának feminitása ugyan­akkor csökkent. 3. Metrikus és morfológiai sajátosságok. A férfiak és nők koponyája azonos sajátosságot tükröz, de a nők a viszonylag homogén összetételű férfiaknál egy árnyalattal kevertebbek. A két nem agykoponyája hosszú, széles és középmagas (meso-brachykran, chamae- és tapeinokran). Arckoponyájuk széles és középma­gas (mesoprosop, mesén), szemüregük és orruk középszéles, középmagas (chamaekonch, me­sorrhin), állkapcsuk széles. A férfiak és nők testmagassága Sj0vold szerint számítva 167,5, il­letve 156,7 cm. Taxonómiai szempontból a férfiak tisztán europid típusúak, a nők között azonban szórvá­nyos mongoloid jegyek öt egyénnél előfordulnak. Az alrasszok közül elsősorban a cromagno­id-A, valamint a pamíri típus jelenléte a számosabb. 4. Párhuzamok. A Penrose-féle távolság számítás szerint az ártándi népesség legközelebbi párhuzamait két Közép-Volga-menti, Kr. e. IV — Kr. u. II. századi, szarmata műveltséghez sorolt mintában lehetett fellelni, ami jelzi az ártándi népesség őseinek valószínű kialakulási helyét. Különös, hogy ugyanakkor az ártándiak nem hasonlítanak egyetlen Kárpát-medencei avarkori sorozatra sem és ezideig az Árpád-kor időszakából sem ismeretes hasonló formájú népesség. ÖSSZEFOGLALÁS Az ártándi népesség egységes embertani jellege, kiegyenlített nemi aránya, a várhatónak megfelelő felnőtt kori halandósági mutatói több nemzedék óta együttélő közösségre utalnak, mely közösség összetételét számottevő ki- vagy beáramlás nem zavarta meg. Embertani for­makörük a Közép-Volga-menti szarmata műveltségű populációkkal rokonítható, ugyanakkor eltér az eddig ismert Kárpát-medencei avarkori sorozatoktól. Mindaddig, amíg a Nagyalföld keleti peremének késő népvándorláskori és kora középkori népességét nem ismerjük, az ár­tándi népesség szolgáltatja az egyetlen támpontot a késő avarkor folyamán itt élt, s a magyar honfoglalás idején bizonyára helyben talált lakosságról. 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom