A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Megjegyzések a maszk-állat kombinációk értelmezéséhez

zérmeken, melyeken ezekkel jelölték a fél ásnál kisebb értékeket, annyi golyócskát tüntetve fel, ahány unciát tartalmazott az érme. Ha a golyócskáknak ebből a jelentéséből indulunk ki, akkor a maszk-állat ábrázolások eddig követett értelmezéséhez jól kapcsolódó magyarázatot találhatunk jelenlétükre. Vergilius 8. eclogájában a szerelmi varázslat során a hazaidézni szándékozott Daphnis képmásával végzik a következő műveletet: terna tibi haec primum triplici diversa colore licia circumdo, terque haec altaria circum effígiem duco; numero deus impare gaudet. (ducite ab űrbe domum, mea carmina, ducite Daphnim.) necte tribus nodis ternos, Amarylli, colores; necte Amarylli, modo, et, "Veneris", die, "vincula necto". ducite . . . (73—79) A háromszoros megkötés leírása szószerinti egyezésekkel olvasható a Vergiliusnak tulajdonított Cirisben is (371—1). A hármas szám mágikus erejére egész sor utalás található az Augustus-kori költészetben. 6 Okát Servius így magyarázza: (Pythagorei) ternarium numerum perfectum summo deo adsignant, a quo initium et medium et finis est: aut re vera Hecaten dicit, cuius triplex potestas esse perhibetur, unde est tria virginis ora Dianae. (ad ecl. 8, 73) Kapunk tehát, egy, a filozófia, és egy, a babona világába vezető magyarázatot, kinek-kinek igénye szerint. A háromalakú Hecate ugyanis a mágia istennője volt, ő a mágia erejével volt képes a világ három szféráján akaratát érvényesíteni.

37 A három golyócska tehát a hármas szám varázserejét idézheti, a mágikus művelet, a mágikus carmen háromszoros megismétlésére utalhat.

3

* Ezen megfigyelések és értelmezések alapján kijelenthetjük, hogy a maszk-állat kombinációk nem valamely démonikus lény ábrázolásai, nem Weltriese vagy Urriese. Összetevői változatosak és gyakran csak lazán kapcsolódnak egymáshoz. A megrendelő alkalmi kívánságának vagy / és a gemmametsző fantizájának eredményeként jött létre, ennek megfelelően mindig felfedezhető valamilyen egyedi vonása. Nem tekinthető szinkretisztikus vagy mindenható istenségnek sem, mint Isis-Panthea vagy Iaó-Abraxas, akiknek megjelenési formája állandónak mondható. Valójában nem beszélhetünk esetükben semmiféle emberfeletti lényről, így annak attribútumairól sem, hanem emberi, állati növényi és tárgyi szimbólumok szorosabb vagy lazább egységbe komponált együtteséről, mely szimbólumoknak a szimpathetikus mágia varázserejét tulajdonították készítői és viselői. Ez nem fekete mágia volt, hanem a boldog élet feltételeit kívánta biztosítani: szerelmet, termékenységet, bőséget, igazságosságot (mérleg) stb. Érvényes tehát a maszk-állat kombinációkra is az a megállapítás, melyet H.-U. Cain a maszkábrázolások elemzése során tett: "Diese Kombinationsfähigkeit einzelner Symbole ist bekanntlich für die römische Bildersprache seit der zweiten Hälfte des 2. Jahrhunderts v.Chr besonders charakteristisch. Sie entspricht dem Bedürfnis, gedankliche Konzepte durch die Vereinigung mehrerer abstrakter Symbole ,schlagwortartig' auszudrücken. Dabei geraten je nach Wahl der Bildzeichen unterschiedliche Aspekte einer komplexen Idee in den Mittelpunkt."

39 36 Aeneis IV 511, Ovidius Met. VIII 189 sk., Tibullus I 2, 54, Horatius Ep. I 1, 36. 37 V. Tandoia, Lettura dell'ottava bueolica. In: Lecturae Vergilianae a cura di M. Gigante I. Le Bucoliche. (Napoli, 1981) 302 sk. 38 O. Weinreich, Trigemination als sakrale Stilform. Ausgew. Schriften II. (Amsterdam, 1973) 250 skk. 39 Chronologie, Ikonographie und Bedeutung der römischen Maskenreliefs. BJb 188 (1988) 188 sk. 73