A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Szabó Sándor: A debreceni Nagyerdő nappali lepkéi a múlt és jelen tükrében

Szabó Sándor A debreceni Nagyerdő nappali lepkéi a múlt és jelen tükrében Számos értékét felismerve, a Nagyerdőt már 1939-ben védetté nyilvánították, így hazánk első természetvédelmi területévé vált. Az akkori rendelkezés a már századforduló táján is észlelt és egyre inkább súlyosbodó fokozatos leromlását hivatott megakadályozni az erdőnek. A Nagyerdő egykor összefüggő, Debrecen mai belvárosáig terjedő erdő volt, ehhez a kiterjedéshez képest ma kis területre zsugorodott maradvány jellegű erdő lett az emberi beavatkozások egész sorozata folytán. A gyöngyvirágos tölgyest (Convallario-Quercetum roboris) felváltotta az 1898-tól megindult akáctelepítés, fenyvesítés és a szintén tájidegen fafajhoz tartozó vöröstölgy, a bennszülött tölgyesek rovására történő telepítése. Ezeknek a telepített erdőknek a flórája és faunája az erdő jellegéből adódóan szegényes a tölgyesek változatos, színes vegetációjához, és ahhoz szorosan kapcsolódó állatvilágához képest. Ez a változás kiválóan tanulmányozható a környezeti állapotváltozásokra érzékeny, ezért indikátor tulajdonságokkal rendelkező nappali lepkéken keresztül. Anyag és módszer A Nagyerdő lepkevilágával kapcsolatban közel 100 éve vannak adatok, melyeken keresztül levezethető a századfordulót megelőző évtizedekhez képest a mai lényegesebben szegényes lepkefauna állapota. Igen fontos, viszonyításra felhasználható alapadatokat nyújtottak a Nagyerdőn gyűjtő lepkészek fajlistái, illetve begyűjtött példányai, melyek közül sok faj ma már kihalt a Nagyerdőről. Török József (1813—1894) kiváló Református Kollégium-i professzor és aki kitartó és alapos gyűjtőmunkájának eredményeként 377 fajból és 800 példányból álló gyűjteményt állított fel a Nagyerdő lepkéiből, első között említendő entomológiai tevékenysége. Debrecen lepkefaunáját egy rövid ideig nem kutatták, majd az 1930-as években Schág Dániel egyetemi gyakornok kezdett ismét lepkékkel foglalkozni. Adatait a Debreceni Szemle hasábjain publikálta. Gyűjteményéből néhány megmaradt példány a mai napig is megtalálható a Kossuth Lajos Tudományegyetem Állattani Tanszékének zoológiai gyűjteményében. Bartha Viktor 1940-ben publikálta eredményeit, aki szintén a jól ismert Nagyerdő és a Nyírség területén gyűjtött. Varga Zoltán professzor 1957, 1960-ban megjelent munkáiban — a korábbi adatokat kutatásaival kibővítve — már 459 nagylepkefaj előfordulását írja le. Ötvös János és Lovas Márton a Debreceni Déri Múzeum munkatársai végeztek széleskörű entomológiai kutatásokat a Nagyerdőn és környékén ebből származó lepkészeti adatokat a debreceni Déri Múzeum 1989-ben megjelent évkönyvében publikálták — Tallózás a Déri Múzeum lepkegyűjteményében címmel. 5